Miért égek ki ilyen hamar minden egyes munkahelyemen?

Ott vannak a válaszok a leírásodban:

-Kellemetlen kollégák

-unod

Mennyire neked való-e ez a munka?

Introvertált vagy extrovertáltabb vagy?

Monoton a munka, időbeosztás?

Ki az aki szívesen megy be olyan helyre, ahol tudja, hogy nem érzi jól magát?

Mondhatjuk, hogy pszichés gond is.

Szereted a munkád vagy csak "jó ez, jól fizet"?

Picit menj rá az önismeretre, nagyon rád fér.

Ha magadban megtalálod mi fusztrál, akkor könnyebben lépsz jobb irányba (pl munkahely váltásban is).

Kezdetnek:

[link]

Van magyarul is.

Sok sikert!

Én is hasonlóan érzek.

Utolsó, azért nem mindegy milyen munkáról van szó. Ha pl ugyanazt a monoton, számodra semmilyen munkát csinálod, amibe hamar beletanulsz, és nincs benne semmi kihívás, akkor mérlegelhetsz... Ha olyan helyen élsz, ahol rengeteg a munkalehetőség akkor váltasz, ha meg nem, akkor marad ez, amíg nincs jobb.

Nem mindenkinek a célja a kávészünetecske óránként, meg a monoton fs meló minden egyes nap. Pont ebbe unnak bele az emberek. És nem csak a fiatalok, nem tudom miért kell megint általánosítani.

Mindenki máshogy működik, nem mindenkinek ugyanaz a célja, vagy álmai munkája.

Meg ne csinálj úgy, mintha a munkáltató nem válogatna a munkások közül stbstb. Napestig lehetne taglalni. :D

2. Szomorú, hogy így látod. Én is 2-3 évente váltok munkahelyet, ugyanis ha jön egy jobb lehetőség (több pénz, nagyobb kihívást jelentő munka, komolyabb feladatok), akkor hülye lenne az ember nem előrelépni. Ha még mindig az első munkahelyemen dolgoznék ahol a fél éves gyakornoki idő után maradhattam volna asszisztens akkor valószínűleg még mindig abban a pozícióban dolgoznék, talán évente kaptam volna egy kis fizetésemelést. Sajnos néhány nagyvállalaton kívül nem gondolkodnak a cégek karrierút felvázolásában, sőt ha megüresedik egy pozíció és valaki belülről megpályázná, még őt nézik ki amiért cégen belül át akar menni másik csapatba, másik munkakörbe. Arra nem is gondolnak, hogy a fiatal karriert akar építeni nem pedig 40 évig egy munkakörben ülni, elkávézgatni a melegben és várni, hogy leteljen a munkaidő. Arra nem gondolsz, hogy mindez pusztán egy pótcselekvés? Én is csináltam ilyet amikor már végképp elment a kedvem a munkától és elvesztettem minden motivációmat, ugyanis motonná és unalmassá vált a munka, amit míg a kezdetekben 8 óra alatt csináltam meg, addig a gyakorlat és rutin miatt a végére már 4 óra alatt kész voltam. Egy ideális vezető ekkor lép elő egy vezetői értékelő beszélgetés során azzal, hogy felméri milyen egyéb feladatok érdekelnék a dolgozót és ehhez mérten kínál neki új, kihívásokkal teli feladatot ehhez illeszkedő béremeléssel. És itt nem nevetséges, néhány %-os béremelésre gondolok. Ilyenben is volt már részem: 2 év után elmondták mennyire rátermett, megbízható és precíz vagyok, ezért hogy jobban kiélhessem magam a munkámban új feladatköröket és nagyobb felelősséget kaptam, mellé néhány ezer forintos béremelést. Utána csodálkoztak a felmondólevelemen. Ismeretlenül is azt mondom, hogy a te vezetői képességeiden is van még mit javítani, ugyanis amíg te azt hiszed tudod mire vágyik a munkavállaló (meleg, kávé, szünetekben trécselés), ugyanakkor nem méred fel hogy valójában mit szeretne (mit szeretne mindenki? nem unalmas, érdekes munkát, ami kihívásokat jelent, hisz ha valaki szereti amit csinál repül az idő), addig ne csodálkozz, hogy a kollégák jönnek-mennek.

Egyébként az idősebb korosztály ugyanúgy befásul a monoton munkába, ugyanúgy utálja, ugyanúgy csak melegedni és trécselni jár be és ugyanúgy várja a munkaidő végét hogy szabadulhasson. Mellette újságot olvasgatnak vagy neteznek hisz a rutinjuk miatt a 8 órás munkaidejüket átlag 4 óra alatt elvégzik. Egyszer meg is kérdeztem egy ~50 éves kollégát, hogyha ennyire unja a munkáját amit egész életében csinált (még azt a kis pár órás feladatot is olyan arccal végezte mint akit kínoznak) akkor miért nem mondott már rég fel vagy miért nem váltott munkakört? A válasz az volt, hogy régen nem volt szokás munkahelyet váltani, mert akkor kinézték az embert, utána mikor "divatba jött" már nem mert, mivel az idősek nehezebben találnak új munkát így ő már csak a nyugdíját várja. Úgyhogy azért, mert az idősek csendben szenvedtek/szenvednek a fiatalok pedig mernek lépni ne mutogassunk a fiatalokra.

Kérdező, neked is hasonló lehet a problémád. Belefásultál a munkába, rutinná vált. Szerintem érdemes lenne a végzettségedhez kapcsolódó továbbképzése részt venni, illetve szétnézni hogy ebből a munkakörből milyen munkakörbe vannak előrelépési lehetőségek. Viszont ha csak átmész másik vállalathoz, ahol kicsit több feladatod, nagyobb felelősséged lenne, esetleg másik vállalatirányítási rendszert használnak amit nem ismersz és megtanulhatnád, akkor már nem lennél unott, hiszent számodra új, ismeretlen dolgokba vághatnál bele.

2, teljesen igazad van és ezt úgy írom, hogy nem a Te korosztályod vagyok.

Anno nekem édesanyám daganatos betegen, gyereknevelés közben, a háztartást vezetve és munka mellett csinálta a fősulit és ő is hiszti nélkül csinálta előtte, a kezelés közben, sőt utána is a munkát.

Most meg szinte ingyen a gyerekek fejéhez vágják a diplomát, ők meg hatezerrel nyávognak mindenért.

A GYIK is mutatja, hogy a mai fiatalok nem vágynak kihívásra, mert nem tudják mi az, csak álmodoztak róla, de, amint belekezdenek, kitántorognak belőle.

Pedig régen nem igazán volt ilyen, hogy felmond az ember, mert a kollégái csúnyán néznek rá.

Egyetemen se volt olyan, hogy nyávogott az ember a csoporttársai meg a vizsgái miatt, hanem összetette volna a két kezét, hogy járhat oda, főleg akkor, ha dolgoznia se kellett volna mellette.