Nektek boss vagy leader ül a cég élén? Hogy lehet hogy én még leadert csak tankönyvben láttam? Ld kép

" hogy lehet hogy a valóságban én még csak boss főnökkel találkoztam??"

Mégis hány főnökkel találkoztál? Statisztikai alapvetés, hogy alacsony mintaszámból nem szabad következtetéseket levonni. Ha ez a szám már 1000 felett lesz és még mindig nem láttál leadert akkor jogos a kérdés.

"akiknek büdös volt a munka érteni semmihez se de ugatni azt tudtak."

Ez nem azért van csak mert boss-ok - ez a mondatod a legtöbb magyar beosztottra is igaz.

Jókat írtak előttem, mindenkigyik válaszban van igazság.

Szerintem egyrészt nem mindegy, hogyan/miért lesz valakiből „felettes”, pl. egy klasszikus vállalkozó (vagyis egy olyan ember, aki csak a pénzcsináláshoz ért, és tök mindegy neki, hogy éttermeket nyit vagy gumipóküzemet) cégében nem várható, hogy a tulaj beszáll majd melóba, hiszen nem is ért hozzá, a célja csak annyi, hogy a sok (lecserélhető) hangya termelje a pénzt, míg ha egy szakember vállalkozik a saját szakmájában, ő már kompetens, ért a cégben zajló tevékenység, és a célja, hogy az adott szakmai munka jól follyon, ezért fontos számára, hogy az alkalmazottak elégedettek legyenek. Más tehát a motivációjuk.

Egy hierarchikusabb felépítésű szervezetben (pl. multi) pedig nem ismered a legfelsőbb vezetőt (aki lehet, hogy leader, és lehet, hogy jóval többet melózik, mint a legalsó szinteken), csak a saját csoportod kinevezett vezetőjét, aki kvázi ugyanolyan munkavállaló, mint te, és nem biztos, hogy valóban képes mások irányítására (hanem elszáll a „hatalomtól”), másrészt nem biztos, hogy hosszú távon gondolkodik, a cég érdekeit nézve, lehet, hogy annyi érdekli csupán, hgoy neki meglegyenek a „számai”, ezt pedig úgy gondolja, hogy legkönnyebben a boss típusú hozzáállással éri el.

Egyébként azok a barátaim, akiket kineveztek vezetőnek a munkahelyünkön, mind azt mondják, baromi nehéz főnöknek lenni. Főképp azért, mert a legtöbb alkalmazott, ha továbbra is olyan viszonyt próbálnak fenntartani vele, mint mikor „egy szinten” voltak, egyszerűen elszemtelenedik, nem akar dolgozni rendesen.

Nyilván függ ez az egész a pénztől is, amennyit egy cég fizetni tud a munkavállalóinak.

Nem tudom, ez mennyire országspecifikus, de úgy látom, hazánkban valahogy gyerekszinten kezelik sokszor az alkalmazottakat, pl. akkor sem dolgozhatnak távmunkában, ha a munka jellegének megfelelne, egyszerűen, mert nem bíznak meg az emberekben, hogy tényleg dolgoznak majd, vagy irigységből, hogy neki „jobb” otthon, nem tudom. Dolgoztam egy külföldi cégnek távmunkában, és úgy éreztem, végre felelősségteljes, felnőtt emberként állnak hozzám, a vezetőm leader volt abszolút… persze a fizetés is elég motiváló volt, csodáltam is, mikor mondták, sok országban nem találnak embert. Majd rájöttem, azért nem, mert hiába a jó munkakörülmények, a csábító fizu, igen sok a megbízhatatlan munkavállaló, aki ezek ellenére is ellinkeli a munkát – így kvázi „kéri a verést”, vagyis a boss típusú főnököt.