Nem merek belekezdeni semmibe, mert nem szeretnék munkahelyet váltani, pedig kellene?

4 éve itt vagyok a mostani munkahelyemen, még diákként kezdtem, ez az első igazi munkahelyem (diákként 2 hónapot dolgoztam máshol, plusz nyári gyakorlatok, de ez az első normális, és hosszútávú). Nagyon szeretek itt dolgozni, leginkább a társaság és a hangulat miatt. Egytől egyig mindenkivel jóban vagyok, mindenkivel tudunk beszélgetni, röhögni, elvagyunk egész nap, a főnökök is jófejek, nincs az, hogy egész nap kussban kell lenni. Zenét hallgatunk, énekelünk, hülyülünk, röhögünk (egyik sem megy a munka rovására). Szóval ez tényleg egy hatalmas pozitívum, én tényleg úgy gondolom, hogy mégegy ilyen helyet nem találnék, ahol ennyire jól érezném magam, mint itt. Az elmúlt 3 évben nagyon depressziós voltam, mostanában úgy-ahogy kezdek kilábalni belőle, és komolyan mondom, a munkahelyem tartotta bennem a lelket. Ha egy olyan helyen dolgoztam volna, ahova utáltam volna bejárni, lehet, hogy már nem élnék.

Viszont mint mindennek, ennek is vannak negatívumai, különben nem gondolkoznék a váltáson. Pl a fizetés, ami nem túl jó, 200 alatt keresek. Illetve a 3 műszak, ami naponta változik, így sose tudom normálisan kipihenni magamat. Meg ugye diákként kezdtem, tehát semmi végzettség nem kell, nem egy agysebészet, ezért hülyén érzem magam, hogy ilyen "egyszerű" munkát végzek.

Igazából 2 terület is van, ami érdekelne, egyikhez se diploma kell, csak tanfolyamok (amik elég drágák). Mindkettőt szívesen csinálnám, csak az egyikben nem tudom, hogy Magyarországon mennyire lehet elhelyezkedni, és hogy mennyivel fizet jobban, mint a mostani munkahelyem. A másik az 3-4-szer ennyit fizet, az mindenképpen hatalmas pozitívum, és azt is nagyon szívesen csinálnám, csak ott egyedül lennék, nem lennének munkatársaim. Ami introvertáltként eleinte biztos, hogy tetszene, és örülnék neki, de egy idő után azért begolyóznék szerintem.

Az előbb említettek közül tényleg mindkettőt szívesen csinálnám, ezek az álommunkáim, mégis félek egyáltalán belekezdeni a tanfolyamokba is, mert drágák, és attól tartok, hogy hiába végezném el őket, nem mernék váltani, mert annyira jól érzem itt magamat (a folyamatos fáradtság, a kevés fizetés, és az egyszerűség ellenére is). Pedig valószínűleg nem ez a helyes hozzáállás.

Nem tudom, mit csináljak. Esetleg volt már valaki hasonló helyzetben? Tapasztalatok?