Ti hogyan találtátok meg a hozzátok illő szakmát?

Na ez engem is érdekel. Én kicsit idősebb vagyok már, és mindig is problémát jelentett a munkakeresés. Mindig volt munkám, de pl most is váltani akarok. Nézem az állások százait, és nem érdekel semmi. Egyszerűen nem akarok energiát sem fektetni valamibe, amiről tudom, hogy előbb-utóbb utálni fogom. Mindig olyan melóim voltak, ahol nem volt rajtam túl nagy felelősség, legalábbis nem lehetett közvetlenül felelősségre vonni.

Soha nem akartam hazavinni a munkát, mert nem akarok többet foglalkozni vele, mint amennyit muszáj. Kizárólag a pénz miatt dolgozom, mert nem élvezem. Eddig talán 2 olyan munkám volt, amit részben élveztem. Rohadt nehéz így munkát találni, főleg olyat, ami nem keseríti meg az életed.

Ha úgy érzed, semmi sem érdekel igazán, akkor valószínűleg végig fogod szívni a munkás életet. Hacsak nincsenek jó kapcsolataid, vagy elég pénzed, hogy ne, vagy minimálisat kelljen dolgoznod.

Én például:

1. Alapból utálok dolgozni,

2. Túl sok dolog érdekel, de hol ez, hol az.

3. El nem tudom képzelni, hogy valaha bármi igazán lekössön heti 30, de főleg heti 40 órában...

Ja, engem is mindenféle dolog érdekel, de nem munka, vagy hivatás szinten. Túl sok energiabefektetés, hogy végül leszűkítsd a saját világod.

Még akkor is így érzem, ha ez megmagyarázható egy elmélettel, aminek most marhára nem jut eszembe a neve. A lényeg, hogy a laikus azt képzeli, semmit sem tud, a beavatott azt hiszi, mindent tud, a mester pedig megint eljut oda, hogy nagyon keveset tud, tehát minél mélyebbre merülsz egy témában, annál jobban kell, hogy táguljon a világod. Dehát az akkor is csak egy szakterület. El nem tudom képzelni, hogy akár évekig leragadjak egy témánál. Persze így meg nem jutok semmire. Hiába tudok egy csomó mindent sok féle dologról, bár a megnevezéseket rendre elfelejtem, mint az látható :)

Igazából lustának érzem magam, ugyanakkor meg lélekölőnek érzem a fent leírtakat.

Nehéz az élet :)

Sehogy. Amit mindig is szerettem volna, nem is jutottam oda hogy tanuljam.

A jelenlegi melóm meg ujsaghirdetesben, es egész jó választásnak tűnt.

Máig nem tudom mit csinálnék szívesen, vagy amit igen túl sok idő volna kitanulni (főleg fizikai jellegűről beszélek)

Irodista melókat csináltam, de szinte mindegyik különböző volt. Betanítottak, meg folyamatosan fejlődik az ember, volt ahol több időt töltöttem el volt ahol kevesebbet.

9 hónap volt eddig a legkevesebb idő, és ~ 2 év volt a leghosszabb egy munkahelyen.

28/F

Én úgy, hogy jól ismerem magam, és többféle típusú munkát is csináltam már. Ezek alapján el tudom dönteni, hogy milyen típusú dolog az, amit biztosan utálnék csinálni (én pl. nem szeretek ügyfelekkel, idegen emberekkel beszélgetni, telefonon ügyintézni, nem vagyok barátságos, kifejezetten megerőltető, ha kommunikálnom kell idegenekkel, nem szeretek nagyobb csoportban dolgozni), illetve mi az, amit egyáltalán nem bánok, vagy kifejezetten szeretek (monoton munka, órákig elmerülni egy-egy problémában, a logikus dolgokat, a gyakorlati munkát, szeretek önálló lenni és praktikus stb.).

Gondolkoztam, hogy mi az, amihez értek is, és ezen a területen milyen dolgok vannak, amik a személyiségemnek és érdeklődésemnek megfelelőek.

Én pl nagyon véletlen találtam meg..Dekoratőr suliba mentem, de valahogy éreztem hogy annyira nem jön be. Untam.. Azt se tudtam mi érdekel engem,amég 18 évesen apám el nem vitt egy cirkuszba. Na most amikor ott voltam, valahogy ráéreztem. Elkezdett érdekelni ,többet akartam tudni, és bumm meg is lett a szakmám. Mindent megtettem,hogy bekerűljek, és így lett. Szóval most az egyik statisztájuk vagyok:)

Csak legyél nyitott, érdeklődj ,és érezni fogod mi az ami leköt. Amit szívesen megpróbálnál.