Mennyire tartjátok megalázó szituációnak azt, amikor egy fiatalabb ember magasabb beosztásban van, mint egy idősebb, és a fiatal emiatt nekiáll parancsolni, feladatokat kiadni, míg az idősebbnek akár "főnök"-nek kell őt szólítania?

Eléggé kellemetlen tud lenni, ha valaki nem érzi, hogy milyen súlycsoportban van. A fiatalabb ember - általában - úgy kerülhet magasabb beosztásba, hogy a tanulmányai feljogosítják a beosztás betöltésére. Ezzel nincs is baj és nem is lehet elvitatni valakitől azokat a tanulmányi eredményeket, amelyekért tisztességgel befejezett. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt, hogy xy iskolai végzettség nem automatikus jogosítvány arra, hogy másokat ne tiszteljünk emberi mivoltában, - ne felejtsük el, hogy a nálunk idősebb ember, akár milyen is, valahogy megélte azt a kort, vannak tapasztalatai az életről és bizony az élet ír olyan történeteket, amelyeket a világhírűnek titulált íróknak sem sikerült évszázadok távlatában kiagyalniuk. "Egyszer fent, egyszer lent!" A bölcs ember tud élni, a buta, primitív ember csak visszaélni tud a hatalmával. - Sajnos Magyarország az a hely, ahol az utóbbit sikerül megtanulnia a túlnyomó többségnek azok közül, akik pozícióba kerülnek. Én mindkét végén álltam már a "pultnak", de utánam még nem "köpött" senki, mert meg van az a képességem, hogy belássam, ha van az én módszeremnél észszerűbb, célravezetőbb megoldás valamire és nem rúgtam bele soha senkibe kettőt csak azért, hogy fenntartsam a "tekintélyemet". Nem utolsó tényező az sem, hogy soha nem követeltem meg senkitől olyan feladat végrehajtását, amelyet én meg ne tudnék csinálni, be ne tudnék mutatni élesben. - Azt, aki csak pofázik - a "távkapcsolót nyomkodva", - soha, senki nem fogja őszintén tisztelni, főnökének elismerni. Az a "főnök" pedig megérdemli a sorsát, aki attól érzi magát "főnöknek", hogy "főnöknek" szólítják, ill. szemmel láthatóan rettegnek a személyre szabott hülyeségeitől a beosztottak. Az ilyen ember nem is számíthat válsághelyzetben a beosztottjaira, - így vagy úgy, de "csutkára húzzák". És lehet jönni mindenféle arcoskodó megközelítéssel: akit meg akarnak fogni, azt előbb-utóbb így vagy úgy, de megfogják, - idő kérdése, hogy hibázzon bárki is.

Apró "sztori": Nagy "rendcsinálás" egy cégnél, x osztálynak nagyon az összevont főnöke szeretett volna lenni egy agyonképzett állat, - minden útjában álló embert, elsősorban főnököket gyalult a cégtől. Erre felálltak a beosztottak és beadták a felmondásukat. Magasabb körben megérdeklődték fickótól, hogy kik lesznek - és milyen felállásban - a beosztottjai, mire kiderült, hogy sikerült egy egyszemélyes "főosztályt" létrehoznia. Mivel nem volt, akit irányítson, kiszórták őt is az utcára. Az agyonképzett "Főnök" kivágta maga alatt buta igyekezetében a fát.