Munkáltatóként mit tennél, hogy az emberek jobban érezzék magukat a munkahelyen? Hogyan lehet megtudni, hogy az embereknek mi a szeretetnyelve?

A munkáltatónak nem a szeretetnyelvekkel kell foglalkoznia. Ha nekem mondjuk a testi érintés a szeretetnyelvem, akkor az igazgatónk egész nap simogasson?! Nonszensz.

Sokkal fontosabb emberhez méltó körülményeket biztosítani a munkához, valamint anyagi és érzelmi megbecsülést nyújtani.

A munkahelyeimen legfőképpen a tiszteletet meltanyoltam, és ahol ezt megkaptam, ott akarva akaratlanul jobban teljesítettem.

Volt, hogy az első hetem alatt lehulyezzett a főnököm, mert nem tudtam még mindent. Ugyanez a főnök velünk csinaltatta meg azt a munkát, ami szerződés szerint még hozzá tartozott volna, mert neki "fontosabb dolga volt". Volt, ahol egy szörnyű, indulatos idősebb úrral kellett dolgozni, aki, ha úgy tartotta kedve bármelyik kollégát megalazta az ügyfelek előtt, és mivel nem lehetett rá szép szóval hatni, megkértük a felettesunket, hogy váltson pár szót vele, de ő meg nem volt hajlandó rá, mondván, hogy nem az ő dolga.

Egy főnöknél nem az a fontos hogy az alkalmazottai barátja legyen, és kézen fogva énekeljék együtt a süss fel napot, hanem elég, ha lehet rá számítani, ha problémánk van, és emberekként tekint ránk, nem pedig rabszolgákként.

Nem tudom milyen munkáról van szó és mennyire mérhető a teljesítmény (akár egyéni akár pl. műszakonként, csapatonként stb.) de én a legjobban teljesítőknek valami jutalmat adnék minden hónapban. (Valamit ami eléggé számít hogy motiválja az embereket de még nem tesznek egymásnak keresztbe érte) A legjobb dolgozók és csoportok nevét és számszerűsített eredményét egy jól látható helyre írnám fel és havonta frissíteném a "toplistát", ezzel is ösztönözve a versenyt.

Plusz minden dolgozónak van valami egyéni indoka is hogy miért dolgozik éppen itt (pénz, tapasztalatszerzés, két kis száj amelyet etetni kell stb.), ez rendszerint állásinterjún szokott kiderülni (ha nem te interjúztad őket akkor már ezért is érdemes kicsit jobban megismerni őket) és ez alapján is érdemes gondolkodni hogy mit is nyújthatsz az illetőnek ami miatt szívesen maradna.

Én jelentkeznék hozzátok, nagyon tetszik a hozzáállás :)

Szeretem, ha egy munkahelyen:

- van étel/ital/kávé automata, vagy büfé

- családias a hangulat

- tisztelettel beszélnek az alkalmazotthoz

- nem tűrik a mobbingot(!)

- nem kell hülye csapatépítő tréningekre járni, és nincsenek céges vacsik, kirándulások

- nem kötelező a túlóra

- lehet zenét hallgatni, rádiózni

- megfelelő munkakörülményeket biztosítanak, működnek az elektronikus eszközök

- tiszta a wc

- a megbeszéléseket nem szünetre igazítják

Stb...

A szeretetnyelves részt nem értem pontosan. Mindenkivel baráti viszonyt szeretnél?

Furkálós, besúgó csapat bomlasztóknak nem lenne helyük nálam.

Nyugodtan elmondhatják a munkával, munkahellyel kapcsolatos meglátásaikat, amin tudnék, javítanék.

Ha jobban megy a cégnek, a dolgozók fizetése is emelkedne.

Úgy gondolom, csak az foglalkoztasson dolgozókat, aki képes a kultúrált körülményeket is biztosítani. Tehát normális, tiszta étkező-pihenő helyiség, mert nem vagyunk disznók, hogy az öltözőben, a bűzölgő cipők között elbújva majszoljuk a szendvicset.

Tiszta wc és mosdó helyiség (sok munkahelyen az sincs rendben ).

Szabályok (törvények) betartása a munkahelyen. Csak önként vállalt túlóra van és kifizetve! Hétvégi pótlék, szabadságok rendes kiadása, bejelentett munkahely, szabadnapon, ünnepnapon nem zargatjuk hívogatjuk a dolgozót.

De ezek,mind alap dolgok kellene legyenek, ilyen munkahelyről már nem menekülnének a dolgozók és odatennék magukat, nem kényszerböl csinálnának gagyi munkát, mert ahol jó és érdemes, ott szivesen dolgoznak.

Ésszerű határig legyen a főnök rugalmas. Ha pl. valaki ma egy órával előbb akar elmenni, de előző vagy következő nap egy órával tovább maradna (vagy egy órával hamarabb jönne be), akkor, ha a munka jellege nem teszi lehetetlenné, akkor legyen rugalmas a főnök. Cserébe ő is elvárhatja, hogy a dolgozók jobb szívvel maradjanak túlórázni, amikor a cégnek szükséges.

Ne csicskáztassa a dolgozókat, vegye tudomásul, hogy normális embernek a családja, a magánélete az első, nem a munkahelye! Ha tovább kell maradni, akkor lehetőleg minél hamarabb szóljon a dolgozóinak. Nagyon idegesítő olyan munkahelyen dolgozni, ahol reggel, mikor bemész, sosem tudod, mikor tudsz hazajönni. Az még rosszabb, ha pontosan tudod, hogy olyan miatt kell túlóráznod, amit másnap is meg lehetne csinálni - neked meg időhöz kötött programod lenne munka után. Mert a dolgozó is ember, tehát van magánélete.

Ugyanígy a szabadság kivétele. Normális helyeken az egy munkakörben dolgozók egymás között megegyezhetnek, és a főnök csak akkor szól bele, ha nem tudnak megegyezni. Egy rossz munkahelyen meg a főnök szeszélyétől függ, hogy elmehetsz-e 3 nap szabira a jövő héten, mikor a kollégák egytől egyig lesznek azokon a napokon, és semmi extra helyzet nincsen a munkahelyen.

Én többek között ezért is fontolgatom, hogy főállásomat feladom és főállású vállalkozó leszek, mert elegem van abból, hogy pitizzek a szabiért a főnököknek, meg mindenféle nagyszájú kívülállóknak, amikor a velem azonos beosztású kollégáimmal gond nélkül meg tudnék mindig egyezni.