Hogyan lehet elviselhetőbbé tenni a monoton munkát?

Én megértelek, sajnos a kezdeti munkaköröm megváltozott és nyakamba kaptam egy adatrögzítés munkát, ami felőröl. A kedves főnököm meg közli, hogy ugyan már, én egész nap csak zenét hallgatok...!

Ami igaz is, egyedül vagyok az irodában és zenét hallgatok, illetve netflix/youtube megy a második monitoron... Nem nézem, inkább háttérzaj. Szinte odanézés nélkül megy a munka.

Amúgy nem lehet bírni, én munkát keresek közben ezerrel, mert ez emvertelen.

Nekem nem sikerült sehogyan se. Felmondtam.

A zene nekem csak "háttérzajnak" jó, önmagában nem köt le - de a csendet is nagyon szeretem, nem kell háttérzaj.

Nálam akkor van gond, amikor monoton, nem kell gondolkozni, viszont erős koncentrációt igényel.

Ha szimplán csak monoton, akkor agyban máshol járok, akár történeteket szövök. De ha ezt nem tehetem meg, mert pl adatokat kell ellenőrizni... Mindenféle negatív gondolat jött (stresszes időszak volt az is). Aztán sokszor azt éreztem, nem bírom már csinálni ezt a munkát. Abszolút nem.

Sehogy se bírtam.

Én a nem szeretem dolgok elől mindíg a fantázia világomba menekültem. Szintén történeteket szövögetek. Már egy komplett regényem van fejben, bár csak lenne időm nekiülni, leírni...

Eddig általában olyan munkahelyeim voltak, ahol sokszor egyedül tudtam lenni, kicsit félrehúzódni, lazulni. Ha már nagyon nem bírom, olvasok kicsit, vagy zenét hallgatok, felhívok valakit, kajálok, stb..

Takarítok egyébként, de utálom, mert nincs benne fejlődésre lehetőség és főleg mert nem igényel egy bizonyos kreativitást. Ismerek olyat, aki szeret takarítani, mert megnyugtatja, engem azonban untat. Nem tudok benne kibontakozni, nem az én világom.

Az adatrögzítő munkán régebben én is elgondolkoztam, nem is tudtam, hogy az ennyire monoton lehet. Akkor azt hiszem, az sem az én területem.

Esetleg jutalmazd meg magad egy nehezebben elviselhető munkanap után valamivel, hátha inspirálna kicsit a dolog. Én régebben ezt is próbáltam. Végig vigyorogtam a legvacakabb munkanapokat, mert a jó nagy tortaszelet lebegett lelki szemeim előtt. Persze ennek két év után lett némi negatív következménye, de sikerült leszámolnom a kalóriákkal.

Asszisztens vagyok egy irodában, monoton és unalmas. A zene csak 1-2 hónapig kötött le.

Mostanság azzal dobom fel a napjaimat, hogy ismerőseimnek írogatok messengeren, de azt is csak titokban, mert nem csak én dolgozom az irodában.

Pont egy éve jöttem ide, de már nem maradok sokáig, bár itt nem a monotonitás a legnagyobb probléma, hanem a munkatársaim.