Jogos a kollégák elvárása tőlem?

Hasonlóan érzek én is a kollégáim iránt, de nem tehetem meg azt, amit te, mert nálunk a másokkal való kommunikáció beleszámít az évvégi értékelésünkbe, ami hatással van az egész következő évünkre.

Valószínűleg, hülyeségnek fog hangozni, amit én kitaláltam erre, de próbáld ki, ha úgy gondolod.

Tehát soha nem kérdezősködtem róluk, mostanában elkezdtem ezt-azt kérdezgetni, és a kérdés feltevése előtt próbálom kitalálni, mit fognak válaszolni. Ha eltalálom a választ, akkor kapok egy pontot. 😃 😃 Ha nem találom el, addig beszélgetek, amíg minimum egy pontot össze nem szedek. Nálam bevált, játéknak élem meg, és motivált is vagyok,hogy jól teljesítsek benne. Jól elszórakozom, az értékelést sem húzza le, hogy nem vagyok jóban másokkal. 😃 😃

Miért alapvető, ha egyszer nem kedvelem az adott kollégát? Miért baj ha nem játszom a köz által kitalált és elvárt kétszínű játékot? Miért baj, ha tudja rólam a másik ember, hogy hogyan viszonyulok hozzá?

Cserébe én se várom el, hogy törődjön velem egy kolléga. Dolgozni vagyunk ott, nem barátkozni.

Továbbra is teljes mértékben a kérdező mellett állok.

Én is a kérdező mellett állok.

Utálom, hogy a munkahelyen "jópofizni" kell a kollégákkal, különben kiközösítenek.

Engem sem érdekel senki magánélete, nem azért járok a munkahelyre, hogy meghallgassam, hogy mit főzött tegnap este a kolléga vagy milyen sokan voltak reggel a buszon, hanem azért, hogy dolgozzak!

Az agyamra mennek a munkatársaim, mert nekik folyton mindenhez hozzá kell szólni! Ha reggel bejövök és a kezemben egy kávé, akkor rögtön jön a kérdés: "Hoztál kávét?" Nem, wazze, ez atomfegyver a kezemben...

Másnap teával megyek, akkor meg: "Hogyhogy nem kávét hoztál ma?"

Ó wazze... Ilyenkor legszívesebben a nyakukba önteném az egészet. Mi közük van hozzá??

Ha elkezdek ebédelni, akkor még a kajára tesznek megjegyzést vagy arra, hogy mikor eszem, miért 11kor, miért nem délben. Ha még délben eszek, akkor miért nem ettem már 11kor?

Tiszta idegbeteggé tesznek a nap végére ezekkel a felesleges faggatásokkal.

A kollégák kicsit túlzásba esnek, de te is lehetnél kevésbé bunkó.

Én sem vagyok egy pletykafészek, de egy köszöntésbe nem halt bele meg senki.

Mondjuk nekem furcsa ez a magyar, munkahelyen nem baratkozunk mentalitas. Bár a ló túloldala, a kötelező jópofi is rossz.

Nalunk termeszetes haverkodas van a munkahelyen, azért köszöntünk fel valakit mert fel akarjuk, es nem mert ugy illik. Egy asztalnál ebédelünk, ez is másik magyar munkafobia. Igaz kisvaros, igy nem csak a munkahelyen találkozunk.

Szerencsere nalunk nincs ilyen karotnyelt mind te.

Nem azt mondom, hogy tilos a munkahelyen haverkodni. Jobb úgy a légkör ha jól kijön mindenki a másikkal és a munka is eredményesebb tud lenni. De csak akkor, ha ez őszinte és kölcsönös érdeklődésen és szimpátián alapul. Nem azért, mert így várják el mások de amúgy utálja a háta mögött mindenki a másikat.

Nálunk van mindkettőből. Néhány kollégával őszintén jó a viszony, szoktunk is beszélgetni, és ha valaki sántít, vagy rosszul néz ki, őszintén aggódva érdeklődünk a hogyléte felől.

Viszont vannak olyanok is akiket nem kedvelek. Na felőlem aztán neki lehet szülinapja, vagy be lehet kötve a lába, nem fogok odamenni hozzá, mert nem érdekel. Tőle nem csak nem várom el, hogy fordított esetben foglalkozzon velem, egyenesen elutasítom. Mert ne játssza meg magát, nem szeretem.

Ezt jelentené az őszinteség.