Ez bunkóság lenne tőlem?

Én ilyen esetekben azért nem szeretek köszönni, mert utána elvárásnak érzem, hogy beszélgetni is kellene, de azt meg nem szeretek ilyen félidegenekkel. :DDD

Általában belemélyedek a könyvembe, aztán ha olyan terepre érünk, hogy 1-2 perc után különválnak úgyis útjaink (beérünk az irodába, stb), akkor ráköszönök, hogy "jé, nem is láttalak, szia, mi újság?" :DDDD

Csak ehhez előtte hihetően kell "nem észrevenni".

Ha nem nagyon szeretnél vele reggel csacsogni, akkor a buszon kedvesen mosolyogj rá, ha távolabb vagytok egymástól, ha közelebb, akkor köszönj és mindkét esetben utána nézz el a másik irányba vagy nyomkodd a telefonod vagy olvass vagy amit szoktál. Udvarias voltál és látja, hogy nem szeretnél csevegni. Így nem b.nkóság. Ha konkrétan oda se köszönsz és esetleg ő köszön, de nem viszonzod, az b.nkóság.

Irodába ha beérek, én is hangosan köszönök egyszer, mindenkinek, bár nálunk van egy srác, aki megáll az asztalánál és mindenkinek egyesével odaköszön, de ettől függetlenül én nem követem a példáját.

Ha találkozok valakivel a buszon, villamoson, mtrón, bárhol, akkor azt csinálom, amit tanácsoltasm, mert reggel én se vagyok szószártyár, délután meg szeretnék kicsit egyedül lenni; illetve az ismeretlenebb személyekkel vagy az egyetem óta nem láttam emberekkel nem igen szeretem ilyenkor a kényszeredett csevegést.

a kimegyek az irodából és összefutok valakivel a folyosón akkor köszönök, ha eeddig nem láttam még bent (mert később kezdődik a mászaka) vagy idétlenül összevigyorgunk.

Kb így kéne működnie.