Ezzel a múlttal van esélyem elhelyezkedni kórházban?

Sajnos 18-20 éves koromban nehéz időszakon mentem keresztül, akkor nagyon depressziós voltam, sajnos többször vagdostam magam. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha is jobban leszek, nem volt célom nem erdekelt semmi. 2015-ben öngyilkos akartam lenni. Bár talán nem gondoltam nagyon komolyan, inkább segély kiáltás volt, a családban sokat bántottak, épp egy ilyen alkalommal gyógyszereztem be magam amikor már nagyon elegem volt ebből es nem láttam más kiutat. Miután gyógyszereztem magam elintultam a sínhez, de egy (idősebb 30 fölötti) barátnőmmel futottam össze, aki epp a 3 kis gyermekeivel sétált, ők kísértek be a kórházba, így szerencsére nagyobb hülyeséget nem csináltam es egy gyomor mosással megúsztam. Másnap egypszichiáterrel kellett -beszélnem, aki 1-2 hetes kezelést ajánlott, de visszautasítottam, nem volt kötelező elfogadnom. Utána jobban lettem es megfogadtam, hogy ilyet többet nem csinálok.

Utána se volt még vége a szenvedésnek, 21 évesen, amikor még munkám sem volt el kellett otthonról mennem, nem tudtam hova, de egy ismerősnél megtudtam húzni magam, aztan végül ott laktam nála néhány hónapot. Ott sem volt minden jó, mivel alkoholista, mellette is depressziós voltam mert magamat ostoroztam, hogy milyen önző vagyok, hogy máson élősködök, illetve mivel ő meg nagyon maganyos ember, élvezte hogy így lett társasága de túlzásba vitte ezt, úgy veselkedett mintha a lánya lennék es nagyon be voltam korlátozva, ha pl munka vagy suli után elmentem valamerre baráthoz stb akkor mindig megsértődött és azzal fenyegetett hogy ha nem megyek haza kifob.

Sajnos nem volt folyanatosan munkám, sokszor munkanélküli voltam

Tavaly nyáron amikor végre tálaltam munkát, épp 1 hete dolgoztam, amikoe egyszer már nagyon elegem volt az életemből, ostoroztam magam mindenért, egyik nap jól be akartam gyógyszerezni magam, de nem meghalni akartam, azt gondoltam átalszok egy napot... beájultam rendesen, amikor felkeltem nem éreztem jól magam, le akartam feküdni aludni de úgy éreztem hogy ha most ledőlök akkoe nem kelek fel többé. Megmertem a vérnyomásomat,

63/nem tudom már pontosan mennyi de alacsony volt és 34-es pulzost mértem. El is mentem a kórházba. Akkor is kellett pszichiáterrel -beszélnem, de meg tudtam győzni arról, hogy nem akarok meghalni, butaságot csináltam, de élni szeretnék és dolgozni, mert nem rég lett munkám. Másnap haza engedtek, a leletemen rajta van hogy vannak celjaim es nem akartam öngyilkos lenni, dolgozni szeretnék...stb..

Utána utcára kerültem, de munkát megtartottam 1 hónappal később pedig tálaltam kiadó szobát, és azóta is folyamatosan volt munkám, az életem azóta egyre jobban rendeződik .

Nem vagyok depressziós és vannak céljaim.

Jelenleg egy kórházi állást pályáztam meg, ahova nagyon szeretnék bekerülni. Csak attól tartok hogy a karomon levő hegek miatt nincs esélyem arra hogy valaha is kórházban dolgozhassak és hogy a célomat elérjem.

Jövőre szeretnék továbbtanulni pszichológusnak, addig pedig kórházban vagy iskolaban szeretnék elhelyezhedni.

De tisztában vagyok azzal hogy akár az interjún, vagy az orvosi vizsgálaton észreveszik a hegeket a karomon és nem tudom meggyőzni őket arról hogy már jol vagyok es hogy a múltam ellenére lehetek jó kórházi dolgozó es később jó pszichológus.

Illetve ha a hegekre vény derül nem tudom el tudom e titkolni a két öngyilkossági kísérletet.

Tehát kérdés hogy most mit tudok tenni annak érdekében hogy ne a régebbi rossz döntésem akadályozza meg a céljaim elérését?