Másnak is van olyan érzése állásinterjúkkor mintha a munkaadó tenne szivességet azzal hogy felvesz és rabszolgaként termelhetsz neki?

Nekem az interjún kedvesek. Mikor már dolgozom nem. Akkor mindenki szereti kimutatni milyen okos ügyes. És hogy én csak kezdő vagyok és szerencsétlen.

Vendéglátás:D

Sajnos így mukodik ez ma Magyarorszagon. Amig az ember nincsen tisztaban a sajat ertekeivel es nem kepes egy olyan szolgaltatast nyujtani (az ertekeire, tudasara, tapasztalataira alapozva), amivel kapcsolatban o mondhatja meg, hogy mennyiert dolgozik. Amig nem vagy a sajat magad fonoke, addig gyakori jelenseg lesz az, amit leirtal.

En is így tapasztalom fiatal palyakezdokent es mar most elegem van ebbol az erzesbol, ezert mar kerdesem a kiutat (sajat vallalkozas otlete).

Nem minden interjú ilyen, ahol most dolgozom, ott a vezető csak felsorolta a fontosabb tudnivalókat, fizetés, munkaidő stb, amolyan "ez van. tetszik-nem tetszik" érzésem volt. Egyszerű komissiózó munka egyébként, de a hirdetés szerint agilis blablabla személyeket kerestek. Mondjuk keresni bárkit lehet, találni már nem biztos.

De volt olyan is, hogy már az interjúra úgy akartak behívni, hogy felhívtak 12.10-kor, hogy 13.00-ra menjek interjúra, mondtam, hogy vidéken lakom, a fél 2-es vonattal tudok menni, fél 3-ra érek oda legkorábban. Mire az volt a válasz, hogy akkor jöjjek 2-re, mondtam, hogy akkor nem érdekel az állás és kinyomtam a telefont. Ez előfordult már úgy is, hogy vasárnap este 8-kor hívtak, hogy hétfőn reggel 9-re menjek interjúra, de oda sem mentem, mert utálom, ha ugráltatnak és parancsolgatnak.