Van itt olyan aki 21 évesen magányos?

Én magányos vagyok, bár már 23 éves vagyok.

Mi az oka? Talán az emberek, akik hazudtak nekem és elhagytak, igazából féltek bevallani mindig, hogy mi az amiért elhagynak, pedig nem haragudtam volna, sőt megértettem volna, ha nem valami béna indokkal hazudnak a képembe, de sajnos átlátok rajtuk. Így nehezebb már megbízni másokban, mert így is hogy tudatom velük min mentem át eddig, sajnálnak, hogy többet érdemelsz és megteszik ők is...

Szeretnék-e rajta változtatni?

Igen, szeretném körbevenni magam olyan emberekkel, nem sokkal, akik őszinték és őszintén szeretnek, mindegy ki vagyok vagy éppen milyen az élethelyzetem.

Persze nem fordulhatok mindig magamba, ezért muszáj barátkozni másokkal, úgyhogy ennyit teszek az úgy érdekében, esélyt adok új embereknek.

Eltaláltad

Mi az oka? Fingom sincs. Talán hogy vannak nagyon jó barátaim, de nem akarnak semmit se csinálni az iváson és a mekizésen kívül.

Szeretnék-e rajta változtatni? Jó lenne. De a mai világban szinte lehetetlen. Bárhova könnyen beilleszkedek, de a buli kultúra ami csak az ivásról szól unalmas. Jó meg minden. Én is élveztem egy darabig. De már unalmas.

Fogalmam sincs. Próbálok vállalkozni kicsiben, az leköt és egy kevés pénzt hoz. A magányt nem oldja semmi. Sem a barátok, sem az alkohol, sem barátnő, semmi. De ez van.

Korábban csalódtam néhány barátomban, ezért nincs túl jó véleményem az emberekről. (Nem szabadna általánosítani, de ez van.)

Jelenleg van néhány haverom, de az időm túlnyomó többségét egyedül töltöm. Ma például állásinterjúra megyek, és úgy döntöttem, hogy utána elmegyek kirándulni, egyedül. Magam sem tudom, hogy szeretnék-e ezen a helyzeten változtatni, mert a mostani állapotom egyszerre jó is és rossz is. Jó, mert nem idegesít senki, full szabad vagyok, de azért néha magányosnak érzem magam. A napokban lett egy kis mosolyszünet az egyik haverommal, ami eléggé rosszul érint, meg is lepődtem emiatt saját magamon, mert azt hittem, hogy nem fog érdekelni. De most mégis szeretném megoldani ezt a konfliktust, mert tényleg kedvelem őt. Nem tudom mi lesz velünk.

24/F

23 éves vagyok, és én is nagyon magányos vagyok. Nem gondolom magam negatív embernek. Az, hogy magányos vagyok, nem azt jelenti, hogy pár hétben egyszer nem-e találkoznék valamelyik barátommal, akivel vannak közös témák. Viszont érzelmi téren nincsenek barátaim. Nagyon emésztő érzés, amikor nem vagyok épp a családommal (nem egy településen élünk), és a messengeren kívül nem tudok senkivel semm kommunikálni. Én egy, és nagyon nyomós okot tudok felvázolni, mégpedig azt, hogy ez a barátság és társaság dolog igazából a felnőtté válás időszakában dől el. Tehát aki gimnáziumban, általános iskolában barátokat gyűjt, azok már jobban összezárnak az élet későbbi periódusaiban. A másik, a társaságmánia, azaz, hogy társadalmi nyomásra már mindenki beleszalad és minden erejét beleöli olyan párkapcsolatokba, amikre vagy nincs szüksége, vagy nem is igazán érzi magát jól benne. Aztán a barátok hanyagolása lesz a vége. Megint egyre nagyobb divat, hogy egészen fiatalon megtörténnek eljegyzések, itt is szintén elszakad az egyén a barátaitól.

Mondhatni nem minden magányosnál van a hiba, csupán olyan szocializációs folyamaton ment végbe, ami nem túl ideális.

Továbbá fiú barátságoknál meg tudom említeni ezt a fokozódó, szinte mániákus homofóbiát, ami miatt már nem divat a régi popkultúrában ismert és elfogadott közeli férfi-férfi bajtársi barátság. Inkább az ivócimboraság a menő manapság.

Szóval ennyi.

A legjobb barátnőm elárult. Középiskolában cikiztek. Feketére festettem a hajam, mert jobban állt mint az eredeti hajszínem...azóta emósnak, vámpírnak meg mindennek elhordtak. A barátnőm még suli előtt mondta hogy ő bármit megtenne hogy beilleszkedjen. Úgy is lett. Akármit beszéltünk, azt elmondta a többieknek...minden infót amit tudott rólam. Nem vették be maguk közé, Patkánynak nevezték el és őt is cikizték...annyira nem mint engem, de akkor is.

Azóta nem engedek közel magamhoz senkit.

Munkahelyen aki próbál haverkodni, látszik rajta hogy csak infót gyüjt. "Kikérdeznek" és kitárgyalnak. Itt már nem a cikizés miatt, hanem mert jól nézek ki/imádnak pletyizni. A pasik akik barátkoznak/undorítóan kedvesek azok dugni akarnak.

Ebben a korban már nem lehet igazi barátokat szerezni, főleg nem ellentétes neműeket.

Szeretnék, de tudom hogy úgyse fog változni. Végülis így is jól elvagyok, annyira nem zavar.

Neten ismerkedek. Inerpals, stb.