Miért nem vagyok mások számára értékes ember?

Jó embernek tartom magam, kedvesnek, izgalmasnak, viccesnek. Empatikus vagyok és másokat sokszor magam elé helyezem.

Mégis egyedül vagyok. Van családom, akik jófejek ugyan, de nem tudok nekik mindent elmondani, nem tudok velük lelkizni.

Az exeimnek sokszor mentsvár voltam, egy ugródeszka vagy valami ilyesmi, de nem az a lány, aki miatt felégetik az életüket. Már megbartákoztam a gondolattal, hogy egyedül maradok, de nem akarok. Már sokszor csak azért lógok valakivel, hogy legyen valaki, nem azért mert érdekel.

Szeretem az izgalmas, érdekes beszélgetéseket, a vitatásokat, érveléseket politikáról, gazdaságról, közügyekről, stb. Nekem nem megy a hajpakolásokról meg a diétákról szóló bájcseverészés.

Sokszor gondolkoztam, hogyha eltűnnék, akkor ki indulna a keresésemre. Nagyon egyedül érzem magam.

Mit tegyek, hogy fontos legyek?