Szerintetek ilyen tulajdonságokkal, jellemzőkkel van esélyem szerető, elfogadó párt találnom magamnak? 18/L

Tisztában vagyok vele, hogy elég nehéz eset vagyok, én is érzékelem nap, mint nap, illetve a családom is ugyanezen a véleményen van rólam. Sajnos az átlagnál jóval zárkózottabb, csendesebb vagyok. Többnyire nem igénylem a társaságot, szeretek egyedül lenni. Ebből kifolyólag például a családi összejövetelek is hamar lefárasztanak, pár óra múlva már úgy érzem, szeretnék egymagamban lenni és elvonulni. Nem bírok huzamosabb ideig sok embert elviselni magam körül. Amikor így összegyűlünk nem szoktam beszélgetést kezdeményezni, csak ha kérdeznek, akkor válaszolok. Sosem volt egy igaz barátom sem, egyszerűen képtelen érzem magam kapcsolatok kialakítására, arra meg főleg, hogy meg is tartsam őket. Néha elgondolkodtam és arra jutok, hogy talán nem is lennék alkalmas semmiféle barátságra, párkapcsolatra, de időnként meg mégis úgy hiányzik valaki, akivel kölcsönösen megértenénk és szeretnénk egymást. A dolog szociális részéhez tartozik még, hogy egyedül sehova nem merek menni, ahol bármilyen mértékű kommunikációt kell folytatnom. Pl. soha nem voltam még boltban bevásárolni, soha nem adtam fel levelet, csomagot a postán vagy bármi ilyesmi. Még ha valamelyik szülőmmel intézem is ezeket, akkor is nagyon szorongató a helyzet.

Elég nehéz természetem van. Rengetegszer nem tudom magam sem, mit akarok, iszonyatosan döntésképtelen tudok lenni. Képes vagyok napokig agyalni valamin, törni rajta a fejem, hogy mi lenne a jó megoldás, hogyan kellene cselekednem, elmenjek-e egy adott eseményre vagy sem. Ilyenkor nagyon - nagyon fel tudom idegesíteni magam és a frusztrációmat, stresszt gyakran a szeretteimen vezetem le, pedig tudom, hogy nem érdemlik meg. Sokszor vagyok hirtelen haragú, apróságokon is könnyen bepöccenek. Ezt kezdetben nem mutatnám, ha valakivel valami csoda folytán elkezdenék ismerkedni, de félő, hogy később kitörne belőlem. A többség nem ismeri ezt a szélsőséges oldalamat (pl. osztálytársaim), csak annyit látnak belőlem, hogy ott ül egy kuka csaj, akivel kb. lehetetlen mit kezdeni. Ez valamilyen szinten igaz is, mert ha szólnak hozzám tényleg nem nagyon bírok 1-2 szónál többet kinyögni magamból és emiatt biztos, hülyének is néznek, nem értik a viselkedésemet. Tudom, hogy azt feltételezik rólam, hogy nem tudok kiabálni, felemelni a hangomat, de sajnos vagy sem ez koránt sincs így.

Ezeken kívül még bőven vannak negatív, taszító tulajdonságaim, szokásaim: rágom a körmeimet (csak a kezemen), lusta, kissé rendetlen vagyok, az utolsó pillanatig halogatok minden. Ügyetlen, szerencsétlen vagyok minden rosszul áll a kezemben, nem szeretek felelősségteljes dolgokat elvállalni, néha kissé paranoiás vagyok (valószerűtlen dolgokat képzelek el bizonyos szituációkban), félek az éles tárgyakról, különösen a késektől, ezért ha nem muszáj nem is használom őket. Aszexuisnak tartom magam, de nem teljesen, egészen nem zárkózom el a testiségtől.

Mindezt figyelembe véve, szerintetek hol lenne érdemes próbálkoznom az ismerkedéssel, akár interneten, akár élőben?

Meg úgy egyáltalán, látatlanban mi lenne az első benyomásotok egy ilyen személyről? Tényleg érdekelne.