Szerintetek ilyen tulajdonságokkal, jellemzőkkel van esélyem szerető, elfogadó párt találnom magamnak? 18/L
Tisztában vagyok vele, hogy elég nehéz eset vagyok, én is érzékelem nap, mint nap, illetve a családom is ugyanezen a véleményen van rólam. Sajnos az átlagnál jóval zárkózottabb, csendesebb vagyok. Többnyire nem igénylem a társaságot, szeretek egyedül lenni. Ebből kifolyólag például a családi összejövetelek is hamar lefárasztanak, pár óra múlva már úgy érzem, szeretnék egymagamban lenni és elvonulni. Nem bírok huzamosabb ideig sok embert elviselni magam körül. Amikor így összegyűlünk nem szoktam beszélgetést kezdeményezni, csak ha kérdeznek, akkor válaszolok. Sosem volt egy igaz barátom sem, egyszerűen képtelen érzem magam kapcsolatok kialakítására, arra meg főleg, hogy meg is tartsam őket. Néha elgondolkodtam és arra jutok, hogy talán nem is lennék alkalmas semmiféle barátságra, párkapcsolatra, de időnként meg mégis úgy hiányzik valaki, akivel kölcsönösen megértenénk és szeretnénk egymást. A dolog szociális részéhez tartozik még, hogy egyedül sehova nem merek menni, ahol bármilyen mértékű kommunikációt kell folytatnom. Pl. soha nem voltam még boltban bevásárolni, soha nem adtam fel levelet, csomagot a postán vagy bármi ilyesmi. Még ha valamelyik szülőmmel intézem is ezeket, akkor is nagyon szorongató a helyzet.
Elég nehéz természetem van. Rengetegszer nem tudom magam sem, mit akarok, iszonyatosan döntésképtelen tudok lenni. Képes vagyok napokig agyalni valamin, törni rajta a fejem, hogy mi lenne a jó megoldás, hogyan kellene cselekednem, elmenjek-e egy adott eseményre vagy sem. Ilyenkor nagyon - nagyon fel tudom idegesíteni magam és a frusztrációmat, stresszt gyakran a szeretteimen vezetem le, pedig tudom, hogy nem érdemlik meg. Sokszor vagyok hirtelen haragú, apróságokon is könnyen bepöccenek. Ezt kezdetben nem mutatnám, ha valakivel valami csoda folytán elkezdenék ismerkedni, de félő, hogy később kitörne belőlem. A többség nem ismeri ezt a szélsőséges oldalamat (pl. osztálytársaim), csak annyit látnak belőlem, hogy ott ül egy kuka csaj, akivel kb. lehetetlen mit kezdeni. Ez valamilyen szinten igaz is, mert ha szólnak hozzám tényleg nem nagyon bírok 1-2 szónál többet kinyögni magamból és emiatt biztos, hülyének is néznek, nem értik a viselkedésemet. Tudom, hogy azt feltételezik rólam, hogy nem tudok kiabálni, felemelni a hangomat, de sajnos vagy sem ez koránt sincs így.
Ezeken kívül még bőven vannak negatív, taszító tulajdonságaim, szokásaim: rágom a körmeimet (csak a kezemen), lusta, kissé rendetlen vagyok, az utolsó pillanatig halogatok minden. Ügyetlen, szerencsétlen vagyok minden rosszul áll a kezemben, nem szeretek felelősségteljes dolgokat elvállalni, néha kissé paranoiás vagyok (valószerűtlen dolgokat képzelek el bizonyos szituációkban), félek az éles tárgyakról, különösen a késektől, ezért ha nem muszáj nem is használom őket. Aszexuisnak tartom magam, de nem teljesen, egészen nem zárkózom el a testiségtől.
Mindezt figyelembe véve, szerintetek hol lenne érdemes próbálkoznom az ismerkedéssel, akár interneten, akár élőben?
Meg úgy egyáltalán, látatlanban mi lenne az első benyomásotok egy ilyen személyről? Tényleg érdekelne.
válasza:Őszinte leszek, nem irigyelném azt a férfit, aki veled járna. Nem azert, mert nem lenne türelmes hozzád, hanem mert nagy eséllyel már nem valtoztal. Nekem is volt ilyen barátnőm, aki pont ilyen volt, 3 évig együtt is voltam utána, nemhogy betelt a pohár, ki is folyt...
26/F
válasza:Igen. Persze, hogy van, lesz csomó srác aki oda lesz érted.
Pár dolog ami nekem tetszik:
-Én is kicsit zárkózottabb meg introvertáltabb vagyok, nincs ezzel semmi gond, jó olyan emberrel lenni aki ezt megérti.
-Régen nekem is volt ilyen szociális fóbiás érzésem ha kimozdultam, és paráztam tőle, már szerencsére ezt leküzdöttem, de ha a párom ilyen lenne, nem zavarna, segítenek neki benne.
-Döntésképtelenség. Én szeretek döntést hozni, ezért ez engem nem zavarna.
-Szeretem az érzékeny, érzelmes nőket, kifejezetten aranyosnak találom amikor valaki néha apróságokon bepöccen, én nyugis vagyok, és ilyenkor megpróbálom megnyugtatni, meg ilyenkor nagyon bennem van, hogy megölelném.
-Nehéz beszélgetés ismerkedéskor. És aztán? Ha valaki szimpi, és tud kicsit empatikus lenni, tudja, hogy a másik is izgul az elején, én is szoktam, én se beszélek rengeteget, nincs ezzel gond.
-Szétszórtság, ügyetlenség, rendetlenség, stb, hát kit érdekel. Ha valakit megszeretsz, ezekkel együtt szereted.
Na, ne aggódj rajta, tuti lesz valakid, szerintem sokan gondolják azt, hogy őket senki nem szeretheti, pedig de.
És próbálkozz ja, ahol kényelmesebb neked.
Nekem az első benyomás pozitív lenne.
válasza: válasza:Nagyon hasonlítunk,komolyan mondom :-D
De azért én már vettem magamon a bátorságot és be merek menni a postára fel adni a csekkeket vagy levelet ha kell, boltba is be megyek azért örökké nem számíthatok a családomra, ez a késes dolog rá nem nagyon igaz de a többi igen,régebben azért ha nagy erőt vettem magamon akkor ide oda el mentem egy magam, mondjuk 4 hónapja gondolkozom már azon hogy hogyan tovább? mert ez így nem jó, mit is akarok? talán meg kéne tanulni az angol nyelvet és utazgatni, itt-ott dolgozgatni élvezni az életet valakivel.
Szerintem először menj be a boltba és vegyél valamit, aztán a postára és így tovább, ha már oda félelem,szorongás nélkül mész be akkor a következő lépés keress egy olyan hobbit ahol több ember van, ott kezdj el ezt és azt kérdezni a másik féltől stb..
Mindenkinek van valamilyen baja ami gyógyítható, csak akarat kérdése, nyilván tenni is kell érte, mert a szüleid sajnos nem lehetnek melletted örökké.
válasza:Mintha én írtam volna... Egy-két dolog van, ami nem stimmel, de a többi az félelmetesen hasonlít.
18/F
válasza: válasza:Mi nagyon hasonlítunk :)
Testvéred van? Illetve Te vagy a (leg)kisebb a családban?
Nos...
Introvertácio nem gond. Nem baj ha nem szeretsz beszelni, en sem szeretek magamtól, magamról, csak ha kerdeznek. Inkabb figyelek a másikra, (szemkontaktus, arc, stb) ez alapbol nem baj.
Kapcsolat kialakitasa nekem már megy nagyjából, megtartasa nem :( nem tudom mit tudnék tenni ezzel.
A kommunikacio reszetol illetve az onallo ugyintezes resztol lehet amiatt vagy frusztralt mert nem tudod mi fog tortenni hogy kellene reagálnod. Postatol en is féltem, aztan az elso utan már tudtam mi mi utan kovetkezik, hogy zajlik így tessék, elmúlt a félelmem. Edetleg kiskorodban sokszor leszidtak vagy kijavitottak a szülők, mert nálam ez volt. Mai napig nem tudok nekik megfelelőt tenni vagy mondani :/
Gyakorlás. Boltba siman mehetsz. Koszonsz, mosoly, végén mondják az osszeget és annyi.
Barataim vannak bár en sem érzem azt hogy teljesen igaz barátok lennének. Nemtudom. Én sem ereztem meg hogy oszinte barátaim lettek volna.
Szüleidnek cannak barátai? Élnek társasagi eletet , pl etterem, kávézó, kollégákkal összejárnak, stb. Nalunk sosem volt ilyen, illetve szüleim nem tudnak elfogadni senkit sem. Bármi szociális érintkezés volt, kepesek órákig kibeszélni az illetőt mit hogy ront el az életében. Mast mondanak neki személyesen háta mögött meg fuvodj fel, stb. En meg ebben nottem fel, nem nagyon tudom hogy kell szocialisan viselkedni.
Hirtelen harag, bepöccenés, ... ez lehet a nagy nyomás miatt. 18 evesévesen en: most érettségizel vagy jövőre fogsz. Nagy a nyomás rajtad, úgy erzed nincsenek barátaid, nincs aki megértene elfogadna. Ismerős.
Valamiféle szocialis fobia lehet, esetleg depresszió, mert annak is ilyen tünetei vannak. Nincs olyan, hogy ha valaki nevet pl az osztályban, egyből arra gondolsz, biztos rajtad nevet? Pl elgondolkozol mennyire hülyén áll rajtad a szemüveg erre mögötted felnyerít valaki. Nekem volt ilyen. :/
Amugy 18 evesen nincs semmi baj még. Egyetemre, fősulira érdemes menni, ott ezeket be lehet pótolni, en is rengeteget nyíltam és változtam az elmult 3 év alatt.
Köszönöm a hosszú és részletes válaszodat kedves #8-as! Van egy húgom meg nálam több fiatalabb unokatestvérem is például, szóval nem én vagyok a legkisebb. Igen, valószínűleg szociális fóbiás vagyok, azt nem tudom megítélni milyen mértékben. Nyilván nem kórosan, mert azért annyira nem szorongok, hogy akkor sem szólalok meg, ha kérdeznek, beszélnek hozzám. Ettől függetlenül nagyon nehéz ez nekem. Úgy gondolom, hogy a szüleim mindig is jó példát mutattak nekem, egyikőjük sem szótlan, zárkózott, de azért olyan nagy társasági embereknek sem mondanám őket. Maximum arról van szó, hogy akárki idegennel képesek feszültség nélkül kommunikálni. Talán idővel majd egy-két tulajdonságomon, szokásomon sikerül változtatnom.
Főiskolára, egyetemre nem hiszem, hogy kellene mennem. Szerintem nem nekem való. A tanulással mindig is hadilábon álltam, ráadásul megint egy új közösség, mégtöbb és nehezebb vizsga... Biztosan belepusztulnék.
válasza:Naaa! Nehéz vizsga! Nemár. Nincs is mindenhol ilyen.
Ott nem ilyen echte kozosseg van. Azzal tudsz ismerkedni, akivel csak szeretnel. Ha valakivel nem jött ossze üsse kő, kövi eloadason nem oda ülsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!