Évek óta nincsenek barátaim, legjobb barátnő meg senki. Nincs számomra jó program, ahová járhatnék. Unalom ellen mit tegyek?

Amióta barátommal együtt vagyok, csak az ő barataihoz mentünk, engem szidott, kinlódott, ha én akartam valakivel találkozni, vagy mondta, hogy neki nincs kedve, ezért én se menjek.

Azóta történt néhány dolog. Külföldre jöttünk dolgozni, kis városba , a hegyekbe. Itt megtalálta a neki való haverokat, én nem. Amúgy se tudok átlag emberekkel barátkozni ritka az, akivel jól elvagyok. Azóta külön költöztünk, mert ő piál, ami utólag derült ki, mert ez már betegség nála. Szabadidőmet egyedül töltöm. Szülők, testvérek messze vannak. Volt két macskánk, persze nálam vannak, mert egy koszos alkoholistára semmiképp sem hagytam őket. Velük se tudok utazni 200 km-t látogatni, meg így nincs is hova. Családhoz se tudtam soha menni aludni. Várták, hogy látogassak, de mindig albérletet fizettem a környéken, és így, hogy nincs különösebb dolgom, minek fizessek 2 felé.

Zavar, hogy nincs kivel menni valamerre, kirándulni vagy bármi.

Van most egy kiskutyám, vele tudok menni sétálni.

Környéken nincs semmi, csak 1 órára innen, de ott sem ismerek senkit. Netes ismerkedést nem szivlelem, mert ott általában a folyton gép előtt ülő emberek vannak, meg férfi nőt, vagy nő férfit keres, párkapcsolat vagy egyéb célra. Nem szeretek a lakásban a gép vagy telefon előtt ülni és alapból nyomkodni azt. Itt a húsvét, ami számomra nem ünnep hanem unalom. Nincs kihez átmenni vagy kit elhivni ide.