Ki-mennyire magányos, és mióta?

Néhány felszínes haveri kapcsolatom van, és ennyi. Kb. 20 éves koromig nagyon élénk társasági életem volt, de sok embert leépítettem magam körül, mert csalódtam bennük. Sokszor magányosnak érzem magam. Szoktam interneten is beszélgetni, de most éppen nincs senki akivel itt írogatok.

24/F

Mióta elvégeztem az egyetemet, azóta sajnos nincsenek barátaim, de még barátnőm sem. Néha van egy-egy telefonhívás/ e-mail az egykori évfolyamtársakkal,de személyesen már nem tudunk találkozni, mert messze lakunk egymástól, újakat meg nem sikerült találnom.

Néha jobban érzem magam, főleg, amikor jó idő van és el lehet menni valahová biciklizni, de olykor viszont nagyon rossz is tud lenni a magány.

Munkám sincs jó ideje, csak alkalmiak, így munkatársakkal sem tudok barátkozni, ismerkedni.

41/F

Igazi társam sose volt a 30 évem alatt.

Az összes ember akiben valaha bíztam, mind vagy elárult csúnyán, vagy csak hirtelen már nem voltam neki fontos. Mostanra már ott tartok, hogy sem örömöm sem bánatom nem tudom senkivel megosztani, egyedül élek és amint kilépek a munkahelyről, összezárul a szám és nem nyitom ki aznap többet, maximum muszájból (bolt, ügyintézés, ilyesmi)

Néha még próbálok társaságba menni, van/volt egy kedvenc kocsmám, ahol ismertem sok embert (futólag, és csakis ott beszéltünk, többnyire néhány sör után) de ezen alkalmak is kivétel nélkül rossz szájízzel végződnek.

Úgyhogy mostanra már nagyon a lejtő alján érzem magam. Lassan élőben beszélni se tudok rendesen, annyira nem vagyok hozzászokva, valamint az átlagos emberi dolgokat (egy baráti váll lapogatás, egy kedves de semleges gesztus, stb) nem tudok kezelni.

Csak ennyire vagyok magányos. Lassan funkciómat vesztem, mint emberi lény. Lassan már tényleg csak azért vagyok, hogy dolgozzak. Az legalább leköt.

Gyerekként is egyedül, vagy inkább a felnőttekkel szerettem időt tölteni, de akkor még nem zavart. 13 éves lehettem, mikor tudatosult bennem, hogy nincsenek barátaim, ami 12 éven keresztül gyötört. Bár ebben a hosszú időszakban néha akadt egy-egy ideiglenes "barát", de hosszú távú kapcsolatot nem sikerült kialakítanom. Aztán mostanra nagyjából beletörődtem. Igyekszem kevésbé elmélyíteni a kapcsolatokat, mert rájöttem, hogy a leginkább ezzel űzöm el magamtól az embereket - sokan ugyanis egyszerűen nem rendelkeznek olyan mélységekkel, ahová én el szerettem volna jutni. Bár felszínesnek továbbra sem mondanám magam, hisz nagyon megválogatom, kivel "állok szóba", most is valójában egyetlen személy van, akivel napi kontaktusban vagyok, de barátomnak őt sem nevezném, annak ellenére, hogy kapcsolatunk értelmes és értékes.

Talán azt mondanám, hogy a továbbiakban már nagyon tudok hinni abban, hogy van még, aki úgy gondolkozik a barátságról, mint én.

De veled szívesen megismerkednék akár.

26f

Mindig is maganyos voltam. Van nehany baratnom, akikkel tobbnyire csak interneten beszelgetek, havonta 1x ha talalkozom veluk. A napjaim ugy telnek, hogy munka, itthon netezes, alvas. Nincsenek nagy szocialis igenyeim, de maganyosnak erzem magam.

25/L