Mióta vagy magányos?

Nem vagyok magányos amióta megtanultam úgy élni, hogy ha nincsenek meg rövid vagy hosszútávon a szükséglet emberi kapcsolataim (vagyis egy munkahely váltásnál nincsenek még mélyebb barátságok kialakítva) is tudjak boldogulni - hogy ne csak és kizárólag egy emberre támaszkodhassak lelkileg; hogy ne a barátság és az emberi kapcsolatok legyenek a megoldások.

Persze jó, ha vannak barátai az embernek, de a magányt és a fájdalom érzetét növeli, ha barátok nélkül nem képes boldogulni, ha folyamatosan igéányli a kapcsolatokat és nem tudja átsegíteni saját magát időszakokon, a fájdalmát, dühét, örömét pedig nem tudja másmódon kiadni/megélni.

Előtte sokáig voltam magányos, talán 27 éves koromig (a magány 13 éves koromban kezdődött).

"Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül."

- Orson Welles