Elegem van az életemből! Mit tegyek?

Elegem van! Eléég! Annyira szörnyű életem van.. Akkor leírom és akinek van kedve olvassa el. Szüleim folyton veszekednek, azthiszem el fognal válni, de nem bánom, annak csak örülnék, mert apám folyton kötekedik anyámmal, már elég.. akkor az a baj, hogy nincs senkim, 0 barátom van, tesóm nagyon messze lakik tőlünk, ritkán látom, így egyedül kell elviselnem a sok veszekedést. Én bezárkózom a szobámba, mert nincs mit tegyek.. tanulok és utána csak teló, meg egyéb elfoglaltságok, amíg észreveszem hogy apám kikapcsolta a netet... megint. Úgyhogy mi marad nekem? Csak a könyvek és a tanulás a nulla baráti társaságommal. Soha sehová nem megyek, ezért rengeteget ülök a házban és unatkozom, mikor épp nem tanulok persze. Most is megírom ezt, de nem tudhatom,mikor megy el a net. Én már őszintén nem tudom mit tegyek. Rengeteget sírok emiatt. Egy hétköznapom így telik: felkelek,felöltözöm stb. elindulok a suliba. Suliban osztálytársaim kiközösítenek, nincs senki akivel beszélhetnék suliba, mindenkinek meg van már a saját társasága, nem fogadnak be egyikbe sem. Suli után hazajövök. Be a szobámba, amin tulajdonképpen nincs is zár, mert nem szabad.. bár nem tudom miért, így akárki bármikor zavarhat. Leülök tanulni, az úgy kb. 3 óra házikkal együtt.. Utána telefon.. telefon.. egy kis olvasás. Utána megnézek vmi filmez és már kb este.. akkor nyilván alszok, tehát én egyik nap sem szoktam kimenni sehova, mert nincs akivel.Aztán néha elmegyek a szüleimmel vásárolni, de am tök ciki, h mindenhova velük megyek.. még fodrászhoz is meg stb. pedig sztem már elég nagy vagyok ahhoz, h mehessek egyedül, csupán egy buszra kell felüljek. DE NEM! Én konkrétan úgy érzem magam, mintha teljesen hozzájuk lennék kötve, ezért is nincsenek barátaim, mert borzasztóan féltenek, pedig nem is olyan helyen lakunk amitől nagyon félteni kéne.. najó tudom, hogy mindenhol vannak rossz emberek, de vigyáznék magamra. Hát igen.. kb ennyi. Ja és még cikiznek is amiatt, hogy mindenhova a szüleimmel, vagy a már felnőtt tesómmal kell menjek. Na pl. Volt egy fesztivál itt errefele, itt volt a faluban, nem is messze a házunktól és a felnőtt tesóm kíséretével volt szabad csak mennem, úgy, hogy még alrébb sem mehettem, folyton vigyázott rám, aha és már 8-kor haza kellett menjünk, mindketten még ő is, aki már 20 éves! Na nemáár. Én megpróbáltam beszélni a szüleimmel erről, de nem hallgatnak meg,ennyi én már nem bírom. Szerintetek mit tegyek? Már az is megfordult a fejemben, hogy elszökök itthonról egyik éjjel, és az egyik barátnőmnél alszok vagy vmi, hogy vegyék észre magukat, de épp eszembe jutott, hogy nincsenek barátaim. Na aki hasonló helyzetben van/volt és tudna segíteni, nagyon szépen megkérlek, segítsetek. 16/L