Mit kellene tennem? Februárban hagytam ott a sulit és teljesen magányos vagyok 20/F

Azt kellene tenned hogy összekapod magad! Nem vagyunk egyformák ez tény, vannak emberek akik közvetlenebbek, vannak emberek akik nem, de itt minden fejben dől el. Most az hogy milyen beteg vagy ezt te állapítottad meg vagy szakember? Nem mindegy. Most ezek a betegségek is olyanok hogy nem is igazán betegségek csak bemagyarázzák a társadalomnak hogy minél több ilyen pszichés gyógyszerrel tömhessenek minket, és ez a gyógyszergyártóknak kedvez leginkább. A másik meg az hogy minden hozzá állás kérdése. Most az hogy a sulit nem bírtad rendben van, sokan kibuknak mert túl sokat várnak el, pocsékul oktatnak, nem megy annyira, nem megy mindenkinek van ilyen. Ha ez ellen akarsz tenni hogy ne legyél magányos és ne csak otthon dögölj akkor menj el munkát keresni és dolgozz. Most abban a helyzetben vagy hogy mást nem tehetsz de valamit csinálnod kell. Dolgozz egy pár hónapig valahol hogy legyen pénzed, meg ha találsz valami jó tanfolyamot akkor azt már tudod is fizetni hogy mégis legyen valami végzettséged. Meg persze munkahelyen több embert ismersz meg, tapasztalatot is szerezhetsz ha gyárban egy nagyobb cégnél látják hogy nem vagy egy elveszett gyerek akkor fognak adni lehetőséget előrelépésre például, de ahhoz az kell hogy valamit letegyél az asztalra például.

Egyébként ami veled van ez csak is kizárólag azért van mert lusta vagy tenni valamiért, és minden fejben dől el. Nyilván mindenki fél valamilyen szinten az újtól, a változástól, az ismerkedéstől, megértem, nem könnyű.

Meg persze mint már írtam korábban nem csak egyszer senki sem egyforma. Itt igazából változtatnod kell magadon, több önbizalmat kell magadba pumpálnod és ennyi. Sokszor bele kell vágni valamibe még ha félsz is a pofára eséstől, de nem kell félni tőle. Ha elesel fel állsz leporolod magad és mész tovább, ez az élt így működik! De ettől is csak erősödsz tanulsz a hibáidból mert így tanulsz, de ha igazán jó akarsz lenni akkor nyitott szemmel kell járnod és más emberek hibájából kell tanulnod hogy ne essél pofára. Ez egy nagyon jó dolog, csak résen kell lenned. Az hogy beszéd zavaros vagy, van ilyen. Én is beszédzavaros vagyok közel 30 éves létemre, sokszor dadogok, nem tudok elmondani egy teljes mondatot anélkül hogy valamelyik szónál ne akadjon el a nyelvem mert nem bírom hirtelen kimondani, jó van ilyen is. A munkahelyeimen ezt mindenhol elfogadták, megismerték milyen vagyok és étik mit akarok mondani. Vannak barátaim, jó állásom van jelenleg mert tettem is érte, igaz hogy keményen de megvan az eredménye, normálisan élek amit nem könnyű ebben az országban sajnos, de ezekért tenni kell. A másik meg az hogy össze kell szedni magad és végig gondolni hogy mit akarsz valójában.

Amit az egyik válaszoló írt hogy életképtelen vagy ebben a helyzetben ez igaz is. De nálad rosszabb emberek is élnek, mert ismerek pár olyan embert akik nagyon lent vannak de mégis elvannak, dolgoznak, megélnek, képben vannak dolgokkal, vannak terveik, nincs velük baj. Te neked is össze kell kapnod magad és jó lesz hidd el.

A barátnő szerzés az valóban nem könnyű, még a legjobbaknak sem, de semmi sem lehetetlen. Egyszerűen normálisan kell beszélgetned velük is mint ha haverjaid lennének például most azért mert valaki nőnemű simán beszélgess vele és majd alakul ahogy fog. Ha meg elutasítanak, nem kell kétségbe esni hanem tovább állni. Nézd én azét írom mert ugyan abban a cipőben voltam anno mint te. ráadásul akkoriban igazán érezni lehetett a 2008-as gazdasági világválság utó hatásait, kevesebb munkahely volt, még kevesebb lehetőség, pályakezdő tapasztalatlanokat még 2013-2014 ben is elutasították minden helyről mert így mit akarnak, most meg azért vannak lehetőségek persze nem mindegy melyik országrészben élsz, de manapság már sokkal könnyebb elhelyezkedni mint pár évvel ezelőtt. Ahol én lakok környéken nagy a munkaerőhiány szinte minden területen, régen aki nem úgy nézett ki ahogyan kellett elutasították, manapság már úgy működik hogy mindegy ki megy oda, ha tud írni, olvasni már felveszik és majd lesz valahogyan.

De nézd vannak rosszabb emberek is akiknek sikerül a normális élet, meg párt találni akkor neked is fog!

Ide tényleg az kell hogy kapd össze magad nézz körül hogy vannak nálad rosszabbak is akiknek sikerült akkor neked is fog sikerülni és ezen picit gondolkozz el hogy valójában te is képes vagy ezekre csak lusta vagy tenni érte.

Nyilván megértem hogy nehéz mert pánikbetegnek tartod magad, meg kényszerbeteg, meg nem mersz senkihez csak úgy odamenni. Tudom hogy nehéz, én is ebben voltam, meg néha ma is ebben a cipőben vagyok, de eleve én megtapasztaltam ha valamit akarok meg kell tenni. Nagy levegőt kell venni picit össze kell szedned magad és fog menni, senki nem fogja leharapni a fejedet ha odamész hozzá például.

Csajozásnál sem ez van, igaz könnyen elfognak utasítani de ez jó mert ettől erősödsz egy idő után ehhez hozzá fogsz szokni és nem fog annyira kellemetlenül érni, de nem is szabad leállni vele mert előbb utóbb sikerülni fog.

Én nem nézek ki jól, kövér vagyok, néha furcsán is viselkedek meg vannak helyzetek amikor elkalandozok, de mégis megbírtam állni a helyemet. Nagyon nehezen találtam én is párt magamnak ami miatt 5-6 éve annyira kiakadtam hogy már elgondolkoztam azon is hogy öngyilkos leszek, de nem tettem meg, mert tudtam hogy előbb utóbb nekem is lesz valakim. A másik meg az hogy mivel akkor olyan munkám volt hogy folyamatosan úton voltam mindenfelé és láttam különböző párokat, nálam rosszabbul kinéző férfit egy csinos hölgy társaságában, és még sok más hasonlót és akkor gondolkoztam el azon hogy neki mégis sikerült akkor nekem miért ne sikerülne?

Egy régi osztálytársam is aki visszahúzódó volt, csendes, kegyetlenül magának való, lehet valami betegsége volt talán autista volt a srác, de nem ismerem annyira mert soha sem volt az a nyitott ember, igazából nem is hagyta hogy megismerjük. Meg persze ahogyan kinézett, nem kommentálom de igen csak volt egy nagyon furcsa kinézete az a tipikus kocka srácos kinézet, vékony testalkat, kötött pulcsi, szemüveg, bajusz, pattanásos kb ilyen volt a srác. Ahogyan eltelt pár év és találkoztam vele, sokkal beszédesebb volt, állítása szerint járt valami tréningre ahol kicsit össze rakták, elkezdett normálisabb ruhákat hordani, nem a divatosakat de azokat amik kifejezetten jól álltak neki. Aztán a szemüvegét is lecserélte egy modernebb keretesre ami kifejezetten ment is az arcához, és már ezzel sokkal magabiztosabb lett és egy nagyon csinos, aranyos barátnője lett. Akkor gondoltam át az életemet amikor őt megláttam hogy neki sikerült pont neki. Aztán én magam is átestem egy hasonló változáson, de én elsősorban a karrieremre mentem rá és persze nekem a sok kommunikáció javított a beszédkészségemen, meg azért lettem közvetlenebb mert az akkori munkám ezzel járt hogy emberekkel kell kapcsolatba lépnem. mentori támogatást is kaptam anno akik erre felkészítettek és nagyon aranyos mentorom volt erre. Nem szégyen ez, egyáltalán nem az. Aztán az élet mindent hoz majd de ehhez neked is tenned kell. Azért írtam le hogy picit gondold át hogy nem te vagy ilyen és hogy én is hasonlóan kezdtem mint te, és hogy hol tartok. 4 éve van párkapcsolatom, nyár végére tervezzük az esküvőt, 1-2 év után gyereket szeretnénk.

Nem akarsz dolgozni? Célok kellenek, az a legfontosabb, hogy tudd, hogy mit akarsz. Milyen szakmát, milyen munkát, vagy hogy egyáltalán dolgozni akarsz-e, mert az jó lenne.

A lányok is jobban vonzódnak olyan fiúhoz, akinek normális célja van.