Hogyan tudok a leghatékonyabban segíteni saját magamon a kialakult magányos helyzetben? A helyzet nem egyszerű, nagyon összetett, nem találok kiutat.

Megpróbálom összefoglalni. 5 éve egyedül élek a családomtól több száz kilométerre, így társas családias kapcsolatatot a barátaimmal tudok csak ápolni. 18 éves korom óta csak a munka és a tanulás teszi ki az életem, mert harcolnom kell nekem is hogy előre jussak. Munka mellett egyetem, majd 2 munkahely párhuzamosan, szóval a szabadidő korlátozott. Na de, a barátaim társra találtak, nyilván nem a barátok az elsők, hanem a párjuk és a gyerekek. Én itt maradtam egyedül. Ami alapvetően nem is probléma, azonban ők mindig ugrasztanak amolyan lelkiszemetesládának, ha nekem lenne szükségem egy kis beszélgetésre akkor jön a megvető válasz, hogy boccs de nekem nem csak ennyi dolgom van, nem érek rá. Közben anyukám is lebetegedett, orvoshoz jár, hétről hétre a rettegés tart a markában, hogy valyon mi lesz a következő vizsgálatnak az eredménye. Szóval a lelkiállapotom a béka feneke alatt, és nincs senki akivel beszélhetnék. Próbálnék programokat, de sajnos nem tehetem meg hogy több tízezret arra adjak ki hogy idézőjelesen szórakoztassam magam. A pszichológust ugyan ezen okból nem engedhetem meg. Diszkóba, egyéb szórakozóhelyre nem járok, mert egyedül nem buli, amúgy sem érzem magam jól, hisz nem vagyok olyan személyiség, hogy az éjjeleket a bárban riszálással töltsem. Màr unom az olvasást, film nézést, egyáltalán nem szórakoztat és kapcsol ki semmi. Csak a belső feszültséget érzem és azt, hogy egyre jobban szigetelődöm el a külvilágtól. Gyakran vannak öngyilkos gondolataim. A munkám sem amolyan csapatmunka. Középvezető vagyok, így én a dolgozókkal nem trécselhetek, a felettesekkel sem, inkább ott is csak a stressz van.

30 éves fiatal nő vagyok, keserűséget levertséget, rettegést érzek minden nap, de változtatni szeretnék.

Köszi a segítségeteket!