Most akkor előny és könnyű az életem azáltal hogy nem akarok családot és gyereket vagy épp hogy rossz így az életem?

Figyi a nagyapádnak volt gyereke és te az unokája akik által nem volt egyedül

Te nekedegyik sem lesz aki a te reprodukciód v az unokád

Senki sem fog rádnéznk élsz e még mert nem fog érdekelni senkit ha elcsúszol a szőnyegen. Az idős otthonba meg a te pénzedből kell eljutnod és ott maradnod se fiad v lányod v unokád nem fog beleadni hisz nem léteznek

Én sem szerettem volna soha.

Kicsit könnyebb így az élet, mert azért az nagy kötöttség, felelősség, pláne, ha több gyerek van. De én valahogy nem is tudok úgy a kicsikhez közeledni, nem lennék jó anya.

De az viszont tény, hogy idős korára nem lesz úgymond támasza az embernek gyerek híján. De még ez se garancia, ha van egy vagy több utód, mert:

1. Sok felnőtt gyerek nem foglalkozik a szülőjével / nincs ideje, messze lakik, rossz vagy megszakadt a kapcsolat /, szülő nem számíthat rá egyáltalán.

2. Hála, szeretet, segítségnyújtás-odáig rendben, meg az természetes, nekik köszönhetem az életem, felneveltek, de nem lehet megkövetelni, hogy felnőtt ember istápolgassa a szülőjét, neki is megvan a saját, szuverén élete. És van szülő, főleg anyák akik teljesen rátelepszenek a felnőtt gyerekükre.

Van, akinek bejött a család, van, akinek nem. Sokan boldogok így, de csak ott lehetséges, ahol működik a szeretet, az összetartás és a tolerancia. Ahol ezek nincsenek, ott csak veszekedés és széthúzás van. Megkeserítik egymás életét, sokszor a gyerek sínyli meg a legjobban.

Mindenki döntse el maga, hogy mi a jobb neki, az ő élete.

Ne hallgass másra, ha bedobják a témát, mondd, hogy neked így is teljes az életed, vagy így alakult, és kész. És utána tereld másra a beszélgetést.