Miért tanácsolják sokan, hogy ismerkedjek személyesen, amikor az internet egy jó lehetőség kéne hogy legyen az ismerkedésre?

Sok hülyülni vágyóba lehet belefutni, nyilván ők sem gondolják komolyan az ott létüket, szimplán csak jó hecc vagy mókának élik meg, így próbálják tudatni, hogy nem hajlandók részt venni az értelmiségi beszélgetésben, az tőlük elég messze áll, sok a troll ezt mind tudjuk. 10 évvel ezelőtt azért vélhetően kevés számbam voltak jelen, mikor még az internet hulláma ide ért, akkoriban emlékszem, sokkal segítőkészek voltak egymással a lélek számok, bár elvétve voltak, akkor is rosszindulatú, rossz szájízzű egyedek, de a maihoz össze hasonlítva elég nagy változás!

Jól emlékszem, akkoriban egy kérdést, mikor még új volt ez az oldal, elég sok értékes, értelmes, normális választ kaptál egy kérdésben, ha az a kérdés gyatra is volt vagy értelmetlen, még jelen volt a segítői szándék a legtöbbjükben, és még a helyesírást se bélyegezték meg, mert hibázott vagy efélék. Ez kb még 2006 környékén volt, azóta drasztikusan változott a vélemény formálása jó vagy rossz indulat gyanánt. Én úgy vagyok vele kérdező, hogy keresd a megoldást a problémádra, vagy igyekezd kerülni az akadályokat, nem muszáj a sok negatív, frusztrált, befásult lényeket jobb belátásra bírni, csak ők húznak le a szintjükre. Vannak még olyanok, akik komolyan veszik a társkeresőt, bár sokan ellenzik ezt érthető, de attól még vannak, csak rájuk kell találni, a többi meg mellékes, kár is rajtuk agyalni. Van mikor én is falra tudok mászni tőlük, tudom, de tudom kezelni ezt és nem ütközni velük, nem olyan nehéz ez!

A lehetőség mindig körülötted van.

Anno net nélkül is ismerkedtek az emberek s sokkal tartósabbak voltak a kapcsolatok.

A személyes ismerkedés ezerszer jelentősebb, mert nem csak bambulod egy kijelzőn a szöveget, hanem verbális és nonverbális jeleket adsz s kapsz a másik féltől, ami rengeteget elárul.

+ gördülékenyebb a téma/beszélgetés.

Gépnél meg több idő leírni géppel is a mondandódat, s egymás írását megvárva.

Szavakkal gyorsabb s tudsz közbe szólni, nonverbálisan is reagálni, ami plusz kommunikáció s jel a másik fele pl szimpatikus-e a téma vagy sem, tetszik-e vagy sem...stb

A külfölddel meg semmi gond nincs, mindegy hova megy az ember, szomszéd városba, megyébe vagy országba...

Az az ember tesz a jobbért, jobb s szebb jövőt akar.

Az már más ki mivel tud érvényesülni.

Az se mindegy hogy programozóként ismi itthoni cégeknek pár száz ezerért gülüzött...

Vagy kinti cégnek besegít, néha kell kiutaznia s majdnem 10x annyit fizetnek neki... S itthonról dolgozik.

Az emberek pedig olyanok amilyenek, neked/nekünk magunkra kell összpontosítani s letojni azt, ami amúgy felesleges agyalás s háborgás.

Építsd a jövőd s keresd a lehetőséget! Fokuszálj céljaidra(ha vannak), s szeretteidre, kikre érdemes...

Ne azokra kik számodra úgyis jelentéktelenek...

Az internetet pedig megfelelően kell használni s nem hasztalanul átlag aggyal.

Nekem pl vevőkör bővítéshez tökéletes volt s az is.

Pl nem mindegy, hogy a kis városomban tudok eladni vagy világszerte.

Merengj el kicsit magadban mélyebben 😃

Sok sikert!

szerntem is aki keres az talál.

Lehet, hogy sok a hülye, de ha úgy alakítod az életed, kizárólag jófejekkel tudod körbevenni magad és párt is onnan választasz. Miért a mindenségből akarsz választani és miért nem onnan akiknek szellemisége, gondolatai, világnézetei egyeznek a tiéddel?

Én pl már 10 éve leszarom a más típusú embereket, szeretettel fordulok hozzájuk, de nem veszem mellre hogy hülye vagy más, őgy vagyok vele, hogy ő itt tart és kész.

És töltekezem azokkal az emberekkel akiket sokra tartok.

Mondhatnám azt is, hogy szerencsére úgy alakult az életem, hogy olyanokkal vagyok akikel én akarok lenni, párkapcsolat, munka, család terén.

De leginkább baromira megdolgoztam érte... :D

Igen, hiszen a lét velejárója a küzdelem. Kérdés csupán az, hogy hogyan állunk ehhez hozzá.

“Szenvedni lehet fejlődés nélkül is, fejlődni viszont nem lehet szenvedés nélkül.”

Engem csak a fejlődés érdekel, olyan szenvedéseken is túl vagyok amiket azt hittem túlélni nem lennék képes (halál és öngyilkossággal való közvetlen találkozás...) de amit tapasztaltam az az, hogy sokkal kobb ember lettem tőle, mint aki voltam. Sokkal megértőbb, szeretettel teli és olyan valaki, aki az élet kérdéseit nem drámaian fogom fel. Tehát rossz az amit tapasztaltam? Egyrészről igen, de más tekintetben nagyon is hasznos volt... persze kellett hozzá egy nem önmagamat elhagyó vagy önsajnáló szemlélet...