Csak nekem lett végleg elegem az életből és vagyok totál depressziós?

Eddig se a lelki egyensúlyomról voltam ismeretes, de azért az anyagi biztonságot éreztem a szüleim által és ez erőt és védőernyőt adott a mindennapokhoz. Most viszont az a helyzet, hogy anyám egy súlyos problémával kórházba került, szinte biztosan nem mehet majd vissza a munkahelyére, mert akkor lehet végleg meghal. Szóval anyagilag és érzelmileg is megingott a családi egyensúly, én már 6 éve tanulok az egyetemen és - habár a végén járok - de rengeteg kérdőjel van még így is. Eközben képtelen vagyok munkát találni, mert a jelenlegi depresszív állapotomon felül, nagyon önállótlan vagyok rengeteg hiányossággal (nyelvi szakmai tudás hiánya) és ezekkel képtelen vagyok megbirkózni. Próbálnám írni a szakdolgozatomat és egy-egy alkalommal egyszerűen elkap a sírógörcs, a letargia és az egész napom megy a kukába, mert utána semmihez nincs erőm. Apám pedig szintén nem keres stabilan ráadásul ő is volt már stroke veszélyével kórházban, most gyógyszereket szed. A csajok már végleg nem érdekelnek, mindenkiben és mindenben csalódtam. Most is nézek ki a fejemből, céltalanul böngészek a facebook-on. Látom, hogy egy cicababa pózol a diplomájával olyan kép aláírással, hogy "Most már én is regisztrálhatok az elit társkeresőre", aztán megnézem a volt osztálytársaimat és már ők is rég végeztek, barátnőjük és szuper életük van (nem képmutatás, a valóságban is). Eközben pedig a jövőre gondolok, arra, hogy miként fogok tudni szembenézni az anyagi/érzelmi problémákkal. Már csak a puszta túlélésre tudok gondolni, hogy egyetem mellett (és utána ha mégis sikerül) legyen egy stabil munkahelyem, amiből magamat és anyámat el tudom tartani. Nem kell már barátnő, saját kocsi vagy egyéb értékes dolog. Csak a megélhetés. De még azt se látom magam előtt.