Mit csinaljak ha ugy erzem meg kattanok?
A kerdesem total osszeszedetlen es ertelme sincs...
Hogy lehet kilepni egy erzelmileg bantalmazo kapcsolatbol?
Mi az ami mégis hozza kot azon kivul hogy egy idiota hulye vagyok?
26 eves vagyok, 2 eve benne egy kapcsolatban ami tobb rosszat ad mint jot...
Iszonyat egyedul erzem magam es nem is tudok ertelmesen fogalmazni mert kiugrik a szivem a helyerol, azt erzem darabokra tepnek es rugdalnak ameg csak lehet..
Valakinek nem lenne kedve beszelgetni egy szerencsétlennel? :(
Sajnálom első, fogalmam sincs hogy lehet 5 évig bírni ezt.. :( én már most szetszakadok belül nap mint nap.. többet sírok mint egy gyerek...
sajnos en se tudom mi kot hozza, csak azt latom hogy az onbizalmam egy nagy nulla lett, elhiszem h mar sose kellhetek senkinek... talan ez köt hozza, hogy elhiszem h egyedul maradnek orokre...
utálatos vagyok a csaladommal, egy ingerult idegbeteg... utálom amilyen ember lettem mellette... de valahogy mindig visszaédesgeti magát :(
Nem maradtak barátaim, egyszerűen nincs kivel beszélnem...
nem önsajnáltató kerdesnek szantam egyebkent... nagyon össze akarom szedni magam és erősebb lenni, de nem megy... ha szakítanánk ő sem maradna és szó szerint totál egyedül maradnék :(
# 1 vagyok
Elkepeszto amit irsz ugyan ilyen helyzetben vagyok/voltam annyi kulonbseggel hogy eldontottem a csaladomra nem fogom kivetiteni a hangulatom amit pl elbasz a parom. Es hulyen hangzik de ilyen önépito dolgokat olvasok es probalok valtoztatni kilepni a dologbol valahogy.
Látom hogy a celjat elerte... minnel idegesebb vagyok latvanyos mennyire elvezi...
Az elejen iszonyat mas volt... nem is értem hogy változhat valaki ennyit, vagy nem e tényleg én formáltam ilyenné..
A szüleim szerintem a bocsánat szót hallják tőlem mostanában a legtöbbször, iszonyatosan erzem magam hogy egy ilyen ember miatt őket bántom meg.. és már többször éreztették, hogy nem nagyon latjak a jövőt ezzel a fiúval..
Tudom hogy lépnem kéne... de amúgy ez a 2 év úgy leszívott, ne tudd meg milyen öregnek érzem magam 26 évesen.. azt erzem lemaradtam... az ismeroseim 80%a házas, gyerek, stb... irigykedem :(
Irigykedem, hogy masoknak így összejött, nekem meg egy normalis kapcsolatom se lesz soha..
Tininek amilyen könnyen baratkoztam, most annyira nehezen... borzasztó unalmas embernek érzem magam.. :/
Szerencsére nem élünk együtt...
Tudom, hogy nekem kell a sarkamra állnom... de mindig elhibázom, hogy másnapra vagy lenyugszom és elhiszem hogy megint én voltam a hibás... vagy másnap megint kedves és akkor elhiszem hogy na... majd most biztos változik ...
Volt hogy próbáltam szakítani... volt h tudtam tartani magam de akkor meg a szüleimen keresztül keresett és játszotta a hős lovagot hogy ő annyira szeret hogy nem fogja hagyni hogy ez vesszen..
Na és itt kezdődik a baj... hogy én mindent benyelek mert naív vagyok..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!