Mit tegyek? Szörnyen egyedül érzem magam.

Képtelen vagyok emberi kapcsolatokat kialakítani, egyszerűen nincs hozzá erőm se képességem.

Utálom beismerni de eléggé egyedül érzem magam, nincsenek barátaim, családomra nem számíthatot de még ismerőseim se nagyon vannak.

Ahogy vége az óráimnak hazamegyek és csak a plafont bámulom és alszok. Nem vagyok valami érdekes személyiség, szóval nem csoldálkozom hogy az emberek nem különösebben keresik a társaságomat, csakis magamat hibáztathatom de attól még rohadt szar érzés.

Úgy érzem mindenki lehagy, én meg csak állni tudok és nézni ahogyan mások élete előre fejlődik, új kapcsolatokkal gazdagszik...miközben én elmerülök az önsajnálatban. Szánalmas.

Akárhányszor próbálkozom csak egyre mélyebbre süllyedek, már nem is látom értelmét az életemnek, félek hogy örökre egyedül maradok.

Nem is tudom egyáltalán miért írtam ki ezt a szöveget, azt hiszem csak ki kellett adnom magamból.

Köszi hogy elolvastad vagy mi...