Ki van még rosszul a magánytól? :/
Nem alszok, kíváncsiskodok inkább :)
Ha lehet az okoskodó kommenteket most hagyjuk, az érdekel hogy hány ember van akinek a baráti száma is 0.
Se barátok se barátnő , csak az elkeseredett unalmas élet
Egész életemben 0 barátom volt, akikről azt gondoltam: a barátaim, jópár év után átvertek, rólam megtudott bizalmas információkat pletykásoknak terjesztették, stb...
Virtuális-netes kapcsolataim még vannak, de azok is csak akkor, ha én írok, ha nem írok, akkkor azoknak is vége, nyomtalanul eltűnnek az életemből a chat-partnerek is örökre...
Én már közel vagyok a negyvenhez, sajnos a magányosság egész életemen át végigkísért.
Akikkel évek óta van netes "kapcsolat" azokkal is úgy maradt meg, hogy én írtam állandóan, örökösen, de már azt hiszem nincs nenergiám.
Hát megértem.. Bár általába rám írtak, csak a korombeliekkel nem nagyon értjük meg egymást legtöbbször plusz nem vagyok jó társaság. Pluszba mivel nem barátokra hanem csak barátnőre lenne szükségem ezért nem is nagyon köt le ha akárki ír (nem mint ha lennének barátaim sose voltak:) )
Ha lett volna egy olyan lány aki hasonlít rám és 14-18 között van akkor most boldogan élném meg a közelgő születésnapomat.. De így egy nagy szar lesz az egész..
Persze aki ilyen mint én csak lányba az még annyi esélyt se lát az egészre mint én szóval.. :D :C
6-os, ne Istent hibáztasd a saját nyomorod végett. Én nem akarok senkit sem megbántani, de mindenki saját sorsa kovácsa. Persze majd most jönnek a lepontozások, de a gyakori közösségnek fáj az igazság.
Kérdező elmesélem az én történetemet.
Én árvaházban nőttem fel, majd mikor betöltöttem a 18 életévemet kaptam egy értesítést, hogy a szüleimtől örököltem házat és bizonyos pénzösszeget.
Amit tudni kell a szüleim rossz emberek voltak és a ház amit rámhagytak az egy nagy faluban volt. Ott az emberek ismerték a szüleimet és nem fogadtak valami nagy örömmel.
Sokszor megkaptam, hogy "hány életet teszek tönkre mint a szüleim" az ahogy rámnéztek olyan volt mint ha egy szörnyeteg lennék.
A korombeliek féltek tőlem, persze nem adtak egy esélyt, hogy bizonyítsak hogy én más vagyok.
A változás az életemben ott kezdődött, hogy elmentem egy közeli gyárba dolgozni. Ott sem fogadtak nagy örömmel, de felvettek és közel 4 hónap után az emberek véleménye kezdett megváltozni irántam.
Azóta 2 év telt és a falusiak befogadtak, barátokat szereztem és boldog vagyok. Igaz, hogy néha nagyon rossz napjaim vannak, hogy nincsen családom, szinte nem tudok arról, hogy van-e élő rokonom.
De amit megtanultam, hogy az élet elveheti a szeretteinket a barátainkat vagy a családjainkat, de mindég ad arra esély, hogy legyenek újra szeretteink akiknek fontossak vagyunk és szeretnek.
A lényeg az, hogy változtatni mindég lehet, de nem könnyű, de nem is lehetetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!