Miért nem hozza még a szegénység se össze az embereket? Ha már pénzük nincs, miért nincsenek az emberek ott egymásnak?

Mert Magyarországon a "kultúra" ott kezdődik, hogy "Üljünk be valahova, igyunk meg valamit, vagy olcsóbb megoldásként vegyünk piát a Tescoban és üljünk ki egy közeli térre. Hazafelé meg dobjunk be egy gyrost vagy menjünk mekibe.

Ez általában alkalmanként 1-2-3 ezer és akkor tényleg csak pár órás dologról van szó, nincs benne se koncert, se mozi, se színház, semmi.

Ha csak hetente 2-3 alkalommal találkoznak is közel 20-30 ezer egy hónapban.

Ebből következik, hogy aki szegény az például nem dohányzik. Aki dohányzik az nem szegény, csak az életvitele miatt nyomorog. Aki el van adósodva, de jól keres, csak havi 100 fölött fizet ki hitelekre, szintén nem szegény, csak rossz az életvitele.

A szegény az én definícióm szerint az, akinek alacsony a jövedelme ÉS nincs vagyona ÉS EMIATT a kiadása is magas (albérlet) és éppen arra elég így a jövedelme, hogy egyik napról a másikra megéljen. És még a jövőjére is gondolnia kell éppen emiatt, mert neki már csak egy út van lefelé, a hajléktalanság. Nincs szülő, sógor, koma, nagyszülő, akikhez beköltözhet.

Mások nevében nem tudok beszélni és mint látod már én sem akartam tovább részletezni, mert elég kusza így is és nem is lehet ilyen absztrakt fogalmakat úgy definiálni, hogy mindenki egyetértsen benne.

Szóval én mint "szegény" azért vagyok magányos - és nagyon rossz -, mert sajnálom a fent említett összeget elkölteni erre a célra, mert már megtapasztaltam, hogy addig nagyon jó, amíg van az embernek társasága, de amint beüt valami váratlan (és mindig beüt, a kérdés csak az, hogy mikor) akkor magányos farkasként mindig van annyi megtakarításom, amivel éppen átvészelem. És ugye pénz beszél... Ráadásul túlórákat is szívesebben vállalok, mivel magányos vagyok és nincs életem.

De olyankor eltűnnek a "barátok", illetve ők sem tudnak segíteni. Meg nem szeretem ezt a keresztbe-tartozós én hívlak meg, most te hívsz meg dolgokat, ez mindig kitermeli az élősködő réteget és a nagyvonalú réteget.

Magányosan se jó, de még mindig jobb, mint mikor reggel másnaposan rájössz, hogy hoppá, a kabátod szétszakadt, kell venned egy újat, de jövő hónapban se lesz kevesebb kiadásod. Viszont elköltöttél annyi pénzt, amiből éppen ezt meg tudtad volna oldani.

A társasági élet a középosztály és efölött élők privilégiuma. Aki alatta van az ha FELELŐSEN gondolkodik, nem engedheti meg magának. Ugyanúgy, ahogy nagyon sokan többet akarnak mutatni, költeni, mint ami belefér a keretbe és emiatt egyszer nagyon nagy szószba kerülnek.

Kicsit olyan ez, mint a dohányzás, amikor elmondják a dohányzóknak, hogy ha 20 éve dohányzol, akkor ekkora összeget szívtál el.

Itt is ki lehet számolni. Ha ennyi éven át élsz társasági életet annak minden közvetlen, közvetett és járulékos költségével együtt, akkor egy lakás árát költöd el. Ez nem gond, ha fogsz lakást örökölni a szülőktől és a nagyszülőktől is, hiszen akkor a "Miért élsz?" érv erősebb mint a "40 évesen nyugdíjazd magad" érv.

De ha nincs semmid, akkor a "40 évesen azért legalább 1 lakásod legyen, amiben túl tudsz élni gyengébb hónapokban is" lesz sokkal erősebb annál, minthogy "olyan emberekkel jártál bulizni, akik később megcsinálták az életüket, te pedig a gyártósoron elmerengsz, hogy mindössze ezek a szép emlékek maradtak amiket a sírba viszel"

Van, aki szeretne kitörni a szegénységből attól, hogy beleszületett.

A kérdést tovább vesézve viszont nem igaz, hogy magányosak lennének. Van rengeteg punk és borvirágos arcú alkoholista, aki kannás bort vagy fröccsöt iszogatva nagyon jól érzi magát.