Miért nem érdekel semmi és senki?

Ugyanez. 26 éves nő vagyok, szakmával, benne dolgozom, egyetemre járok. Szerettem. Elértem benne egy szintet, már tudom, hogy meg tudom csinálni, továbbá nem érdekel. Nem látom értelmét. Ugyanúgy telnek a mindennapjaim, reggel már nincs kedvem felkelni. Mostanság nap, mint nap iszom, nem az, hogy vedelek, de 2-3 pohár mindennapos, hétvégente amennyit bírok. Nem tudom magam kipihenni, nem tudom végigaludni az éjszakákat, vagy nagyon későn alszom el, mire le tudom magam fárasztani, vagy nagyon sokszor felriadok. Nyugtalan vagyok éjjelente, szorongok, unatkozom, azt érzem megrekedtem. Vannak barátaim, nincs kedvem velük találkozni, mert úgy érzem csak lehúznak. Saját magam is fárasztónak tartom. Eleinte még az alkohol segített, tudtam tőle aludni és azt éreztem, hogy enyém a világ. Már inkább depresszívebbé tesz és még nyugtalanabbul alszom tőle. Reggel nehéz kikelni, általában napközben fáj a fejem, szédülök, levert vagyok. Nincs kedvem már főzni, gondoskodni magamról, mert "minek?". Mindenki látja már rajtam, hogy elengedtem az életet és próbálnak pozitív irányba terelni, de semmi sem segít. Egyedül élek, független életem van. Igazából azt csinálok, amit csak akarok, de mégsem jó. Az a baj szerintem, hogy a sokat gondolkodó emberek egy idő után eljutnak oda, hogy valójában tényleg nincs semminek értelme. Akármit csinálhatsz, bármi lehetsz, mindig lesznek olyanok, akiknek ez nem tetszik. Soha senki nem fogja értékelni, ha valamit jól csinálsz. Legalábbis nagyon kevesen. Azt hiszem az egyetlen módja, hogy néha jól érezd magad, hogy a saját magad ura vagy és mindig azt csinálod amihez épp kedved van, alkalmazkodsz a körülményeidhez és magadban felépítesz egy világot, ahová el tudsz menekülni, amikor valami nem tetszik. A hit is sokat segíthet, amennyiben tudsz hinni valamiben akár vallás, vagy vonzás törvénye vagy igazából akármi lehet. Ezek nekem valameddig segítettek, viszont visszatértem a valóságba, mert rájöttem, hogy hazudok magamnak és illúzióban élek. Hmm... nem tudom. Ezzel küzdök kb 10 éves korom óta és mindig ide lyukadok ki: soha semmi nem lesz jó és nincs értelme semminek.