A magány miatt egyre nehezebben megy az iskola. Hogyan szerezhetném vissza a lelkesedésemet hogy tanuljak?

Hamarosan itt a szakdolgozat, le kell tegyek még egy nyelvvizsgát, aztán jön az allamvizsga és mindre keményen készülnöm kellene. A gond csak az, hogy egyre nehezebben tudom rávenni magam mindezekre, ugyanis Úgy érzem, hogy a magánügyi problémáim, tehát a magány, egyedüllét egyre inkább kezd negatív hatással lenni a tanulmányaimra. A gimnáziumi és egyetemi éveim nagyrésze a tanulmányaimrol szólt, és úgy érzem, hogy kevés olyan élményben volt részem, amire emlekezhetek, hogy igen, ezért megéri élni. Az élmények hiánya az erre vevő partnerek hiánya miatt alakult ki. Mindezek motiválatlanná tettek tanulás tekintetében. Érzem, hogy másra is szükségem lenne, meguntam azt amit eddig csináltam... Egyhangú, monoton, és rossz, hogy nincs ki ( lelkileg) támogasson.

Az utóbbi időben igyekeztem nyitni a világ felé, es úgy vélem, hogy hatalmasat fejlődött mind a kommunikációs készségem, mind az önbizalmam. Mindezek ellenére mégsem sikerült sem (igaz) párt találni, sem pedig olyan baráti kört kialakítani, akikkel élményeket szerezhetnék ( tehát akikkel néha elmehetnék ide oda... A meglevő két nornalis barátom közül az egyik másik városban tanul, és baromi ritkán tudunk osszefutni, a másik pedig most végez az iskolaval, szóval elég kellemetlen lesz számomra, illetve ő már kiélte azt a mászkálós, ide oda menős korszakot, jobban szeret a négy fal között lenni).

Igyekeztem magamat különböző, egyénileg is végezhető hobbikkal lefoglalni. Rendszeresen rajzolok és sportolok amik sokat segítenek, de mindezek ellenére sem sikerül véglegesen kikapcsolodni, csak időlegesen.

Kezdem úgy érezni, hogy ez nem mehet tovább, így elhatároztam, hogy most lépni fogok, és ha egyedül is, de szeretnék olyan eseményeken részt venni, amiket már régóta tervezek ( buli, sportesemeny, kiállítás stb) viszont továbbra is tartok attól, hogy ez megjobban visszafog húzni, mert nem biztos, hogy egyedül jól fogom érezni magam.

Gondolkodtam azon is, hogy elmegyek dolgozni, de akkor az iskolára végképp nem lenne kapacitásom, és a szakmában a legtöbb munkáltató annyi órát illetve olyan szintű nyelvtudast kér, aminek én még nem vagyok a birtokában, így ezt a lehetőséget elvetettem.

Esetleg ha valaki tudna tanácsot, vagy csak bármiféle biztatást adni, azt nagyon megköszönném. Nyilván az lenne a legjobb, ha végre sikerülne kimozdulnom ebből az egyedulletbol, mert ez a problémám fő forrása, de ha csak sikerülne elérnem valahogy, hogy ismét lelkesedéssel és motivációval tanuljak, az is nagy siker lenne.