Nektek mi hiányzik a legjobban egy párkapcsolatból?

Nekem nem hiányzik semmi! Szeretem a párom. Úgy érzem, Ő is szeret, de ha mégsem, akkor szuper színészi képességei vannak!

Inkább azt kellett volna kérdezned, hogy mi a sok egy párkapcsolatban.

Nekem a zaj. Ha ébren van folyamatosan beszél. Ha alszik, folyamatosan horkol. Ha nem horkol, felébredek a csendre, és megnézem nincs-e valami baja.

Ha éppen nem beszél, akkor meg folyamatosan zörög az edényeivel, a porszívóval, meg ami a keze ügyébe kerül. Közben meg folyamatosan szól a TV vagy a rádió, nem figyeli mi van benne, de azt rögtön észreveszi, ha kikapcsolom, és visszakapcsolja.

Kérdésre legtöbbször nem felel egyenesen, hanem visszakérdez.

Ha mégis válaszol, még végig sem mondtam a kérdést, már megvan a válasza, belevág a szavamba. És olyan magabiztosan állít mindent, akkor is ha marhaság, mintha ő lenne a főokos, én meg a hülye (3 diplomával.

Lehet, hogy tényleg hülye vagyok, hogy mégis imádom!

Lehet, hogy most a legtöbb nő magára ismer a válaszomban, és kapok hideget-meleget!

A magány. Talán furcsa egy olyan világban, ahol a legtöbb ember magányos, még párkapcsolatban is.

Én meg 60+ -os életem nagy részében attól szenvedek, hogy nincs magánéletem. Mindig van valaki mellettem, aki zavarni próbál. Pihenni hagynának, fekhetnék naphosszat, mint az apám, meg az ő szülei. De én alkotni szeretnék, ezért felkelek, leülök a gép elé. és csak játszok, meg játszok, pedig inkább készíteném a játékot, mert rengeteg az ötletem. De 40 körül letettem arról, hogy valaha nyugtom lesz.

A buszmegállóban is panaszkodik egy nyolcvanas. Mi a francnak él, ha nem akar. Hát én is így érzem, pedig egy szerető, normális családban élek.

Eddigi tapasztalataim alapján:

- azokkal a lányokkal, akikkel fejben rendben volt minden, belső tulajdonságok szerint nekem megfeleltek volna, a testiségben voltak gondok (prűd, szégyellős, önbizalomhiányos, nem nyitott semmire az ágyban),

- azokkal a lányokkal, akikkel meg hihetetlen jókat lehetett bаszni, szinte az egekben éreztem magam az ágyban, ki lehetett élni a fétiseket, azokkal meg fejben voltak gondok (cigaretta - én nem dohányzom, nem is szeretem; a kutya előbb volt, mint én sokszor; világnézeti különbségek stb.).

Mintha a ,,rendes lány" és a ,,jó csaj" ütné egymást egy emberen belül. És én ettől tartok, hogy sose találok olyasvalakit, aki a mondás szerint ,,a szalonban - úrinő; a konyhában - szakácsnő; az ágyban - kurvа".

És mielőtt bárki megkérdezné, miért jöttem össze olyannal, akivel fejben nem volt rendben valami és tudtam, hogy nem lesz hosszú jövő, a válasz: tapasztalat szerzése végett. Nem tartott elpocsékolt időnek és energiának, mindenből tanultam, semmit nem bánok, csak azt, amit nem tettem meg.

1. Ha valakivel nem tudsz önmagad lenni, mert úgy érzed, ő sokkal jobb nálad, ne próbálkozz görcsösen megfelelni neki, hanem hagyd a fenébe, és várd ki azt, akivel lazán ki tudsz bontakozni egy kiegyenlített kapcsolatban.

2. Az elején mondd el, hogy mire van feltétlenül szükséged, ugyanakkor érdeklődj, hogy mit igényel a másik. Tartsd magad az elmondottakhoz, hogy később is betartathasd azokat a másikkal.

3. Ne irányítsd a másikat olyan szerep felé, amelyből később valószínűleg eleged lenne, pl. ne viccelődj azzal, hogy hülye az illető, mert ezzel adhatsz alapot rá, hogy tényleg hülyén viselkedjen. Mondd el, hogy mely tulajdonságaiért szereted, pozitív megerősítéssel motiváld, hogy olyan maradjon veled, amilyennek megszeretted.

4. Apróságok esetében légy nagylelkű, elnéző, így lesz súlya azoknak az ellenvetéseknek, amelyek valóban számítanak.

Az egész. A lelkitárs élménye. Meg az összebújás, az ölelkezés, mindez sokkal jobban, mint a szex.

18/f