Meddig lehet teljesen magányosan élni? Mi a vége ennek?

2 éve teljesen magányos vagyok. Van ember körülöttem, túl sok is. Tehát nem egyedül vagyok, hanem magányos.

Fogalmam sincs, hogyan kell élni, gyászolok és fogalmam sincs, mit kellene ezzel kezdenem.

Úgy érzem, a döntéseimben senki se segít (és eddig CSAK rossz döntéseket hoztam), senkit se érdekel, mi van velem, akár pozitív, akár negatív és egyébként az se érdekli őket, mire vágynék, 90%-ban úgyis az lesz, amit ők akarnak.

Egy családtaggal szoktam beszélgetni. Őt jól jellemzi a múltkori eset: háromszor kezdtem bele egy (amúgy pozitív) sztori elmesélésébe, mindháromszor szavamba vágott fél mondat után. Nem érdekelte. Előtte fizetésemelés volt. Még azt azt is második nekifutásra tudtam kibökni, lelkesedés semmi. Jó, a szíve mélyén tuti örült, hogy jó történt velem, dehát...

Képzelhetitek, mennyire tudom vele megbeszélni a negatív dolgokat. Olyankor sokszor felemeli a hangját illetve letorkoll, hogy de ez vagy az neki se megy jól.

Tehát amikor átmegyek hozzá, meghallgatom az ő panaszkodásait, kiönti a lelkét, majd semleges dolgokról beszélünk, aztán hazajövök.

Párkapcsolatom nincs, de időhiány és lelkiállapot miatt talán nem is most kellene.

A barátok se igazán hallgatnak meg.

Ők is kiöntik a lelküket, csak meg kell hallgatnom őket vagy tanácsot is kérnek, aztán semleges dolgokról beszélgetünk.