Miért történik velem ilyen? Egyszer én vagyok a legviccesebb ember valamikor órákon keresztül nem szólalok meg . Miért van ez?

amikor ezt íron szinten ez az érzés kerít magába. azt hiszem magány. ha ismernetek tudnátok h én vagyok a buli indító a legvidámabb és a legviccesebb ember . rengeteg hülyeségre vagyok és imádom új dolgokat csinálni. meg szívatni valakit persze a barátságos vicces -fajtából nem bánton vagy is igyekszem nem bántani senkit lelkileg . egyszerűen annyira jól érzem magam csak enyém a világ a pillanat.

egyre gyakrabban kezdek magamba temetkezni . zenét hallgatni rajzolni olvasni verseket írni. amihez am van tehetségem is . lényeg h csend azt keresem . nem nevetek a poénokon amit hallok . csak magam vagyok és nem erzek semmit . nem érdekel annyira ha még bánton valakit ilyen állapotomba ami am ritka mert senkivel sem törődök. koliban lakok . gimis vagyok . és a szoba nagyon eszre vette h néhe ilyen depis leszek . most is az vagyok . mindenkivel van ez amikor nem beszél ? azt érzem nincs mit mondanom . az arcom valószínűleg semmit mondó. hallok latok de nem értelmezek semmit . nem érdekel. miért történik velem ez egyre gyakrabban ? vannak problémáim a beilleszkedni az új osztályba ami egy ossze szokott osztály én meg csak úgy most jottem és hát naaa én vagyok az új lány. és már fel éve csak csendbe ülök a padba . pedig ha ismernénk rá jönnénk h egyáltalán nm vagyok csendes típus. akkor ott van a túlsúlyon. a magamnak be nem tartott igérek. szóval sorolhatnám. ezek hatnak ki rám?