23 évesen itt vagyok teljes kilátástalanságban, öngyilkosságra készülve. Az egyetlen dolog, amely visszaadhatná az életbe vetett hitemet, egy lány szerelme, amely viszont szintúgy reménytelennek tűnik. Szerintetek mitévő legyek?

Nem tolhatod rá másokra (pláne egy romantikus társra!!) az életed jobbá tételéért való felelősséget.

Szar hallani, de magadból kell erőt merítened és javítani a helyzeteden, mert amíg nem jössz egyenesbe, addig miért terhelnéd a saját nyomoroddal azt, akit elvileg szeretsz és tisztelsz?

Keress célt. Mindegy mit, de tarts ki mellette.

Keress munkát. Akár mekiben is dolgozhatsz, de legyél önellátó.

Iratkozz be valami tanfolyamra. A legjobb, ha az ember folyton képzi magát, pláne, ha nincs még erős jövőképe.

Az a szegény lány lóf...szt sem tehet a te lelki kiegyensúlyozottságodért, még akkor sem, ha igent mond neked. A munkát magadnak kell elvégezned, ha meg ez nem megy, még őt is magaddal rántod.

Öngyilkos meg ne legyél, hanem keress erőt magadban, és harcolj.

Ennyit küzdöttél a BSc-ért, eljutottál az MSc záróvizsgáig és erre így feladnád? Ember, már most több sikered van az oktatásban, mint az ország többségének! Elhiszem, hogy fáradt és szomorú vagy, de hidd el, hogy neked még bőven van jövőd! Ne itt add fel!

Ha szereted azt a lányt, akkor tiszteld meg annyival, hogy nem gondolkodsz ilyen hülyeségeken! Szerinted ő hogyan érezné magát, ha te meghalnál? Gondolod, hogy nem érezné magát hibásnak, miközben tudta, hogy szerelmes vagy belé? Te sem akarhatod ezt neki.

Mellesleg ki nem sz*rja le, ha nem sikerül a záróvizsga? Találj magadnak valami másik célt, ha már úgysem tudsz aludni! Mind ki vagyunk lelkileg, mentálisan és fizikailag az egyetemen, rengetegen vagyunk magányosak, balszerencsések és csórók. Akkor most mindenki ölje meg magát? Meg azok is, akiknek valaha szerelmi bánata volt? Ugyan már! Nem dőlt össze a világ! Amúgy meg honnan tudod biztosan, hogy ha megölöd magad, utána jobb lesz? Semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy mi van az élet után. Bármi, amit erről igaznak tartasz, csak egy alaptalan találgatás. Hát van értelme egy kis nehézség miatt ilyen fiatalon megkockáztatni az ismeretlent? Dehogy van. Aztán mi van akkor, ha nem sikerül megölnöd magad, viszont egy életre lebénulsz nyaktól lefelé? Na, az milyen lesz? Amikor a szimpla létezés is kín lesz, de a bénulás miatt még véget sem tudsz neki vetni? Megéri? Segítek: nem, nem éri meg.

Önsajnálatból még nem épült fel semmi. Növesszél tököt, Csillagom, higyj végre magadban és akkor utat tudsz törni egy boldog élet felé! Mondd meg annak a lánynak nyugodtan, hogy mennyire megvisel az egész helyzet, de ahelyett, hogy elűznéd magadtól a szuicid sz*rsággal, inkább azon gondolkodj és arról beszélgess, hogy mivel teheted jobbá az életed ezután a sok csapás után, illetve azt hogyan tudod végrehajtani, lépésről lépésre. Okos és jó ember vagy te! Ne legyél hülye, légyszíves!

Ez a tipikis emberi,(vagy csak magyar?) viselkedés. Ha valaki sz.rban van rúgjunk még bele egyet.

Elvégre mért ne. De ha egyszee velük történne valami ők is siránkoznának.

A depit senkise tudja milyen érzés amíg át nem éli,én se tudom. Tök mindegy mi miatt van. Az ilyen állapotok mentális betegségnek számítanak és támogatni kell

Sose értettem az ilyen "embereket".. Inkább az ilyeneknek kéne hullnia

A legrosszabb ötlet, ha ezt megosztod a lánnyal. Innentől két végkifejlet lehetséges: 1) Nem vállalja ezt a terhet, felelősséget, hogy mostantól ő felel az életedért vagy egyszerűen csak nem tud parancsra beléd szeretni.

2) Vállalja a feladatot, viszont innentől őszinteségre tőle nem számíthatsz, hiszen érzi a súlyát annak, hogy a viselkedésétől függ az életed. Ez neki felfoghatatlan mértékű stressz lesz és folyamatosan játszania kell a szerepet, ami Téged életben tart.

Ezzel teljesen elejét veszed egy normális párkapcsolatnak, ami egyenlő felek között zajlik, mert innentől nincs egyenlőség, ez egy nagyon etikátlan felelősségátruházás. A Te életed egyedül Téged illető felelősségének a lepasszolása. Pont annak, akit szeretned, tisztelned kellene...

Ráadásul ez az egész Tőle függ a legkevésbé. Minden mostani nyűgöd, minden tapasztalatod a gyerekkorodból ered, hogy hogy bántak a szüleid Veled, miket mondtak, hogy néztek rajtad keresztül, hogyan bántalmaztak, mit láttál tőlük. Egyedül Te tudnád ezt megoldani önismerettel, a fájdalmakkal való szembenézéssel, ha meglátnád, hogy hol gyökereznek a vágyaid, hiányaid, sérelmeid és az egész világlátásod. Egy jó pszichoterapeutával csodákra lennél képes, ha tényleg van benned motiváció az életed gyökerestül való megváltoztatására. Magadat a hajadnál fogva kihúzni nem tudod, az sem segítség, ha ilyen külső tényezőket határozgatsz meg boldogságod kulcsaként, hogy "ha ma kapok vattacukrot, boldog leszek" vagy "ha belémszeret egy lány, boldog leszek". Nem leszel. Amíg nem nyaltad végig az egész kezdőcsomagodat, addig ugyanúgy botladozni fogsz az utadon. Bizonyos szintig persze el lehet jutni mondjuk pszichológiai, önismereti könyvek olvasgatásával és az életed vizsgálgatásával - talán kezdhetnéd a Mérgező szülők című S. Forward könyvvel - de a tényleges javuláshoz kell egy külső, független, tanult és tapasztalt segítség, az ilyet nevezik általában pszichoterapeutának. Persze nem csak az egyéni pszichoterápia nevű önismereti módszer létezik, más is lehet ugyanilyen hatékony, esetleg nagyobb elkötelezettséget kívánva. Ezt a feladatot partnerre ruházni nem lehet. A partner érzelmileg befolyásolt, tehát ő sem láthat tisztán az ügyedben; egy ilyen viszony megbillenti az egyenlőséget egy kapcsolatban; illetve hiányzik a szakmai tudás is a dologból.

Hajrá! Remélem kézbe veszed az életedet inkább, ahelyett, hogy hagyod, hogy a gyerekkori fájdalmak rángassanak még huszonévesen is.

Átérzem, hogy min mész keresztül, engem is becsaptak, lehúztak, cserben hagytak, elvesztettem az otthonomat, egy normális, stabil jólétből eljutottam odáig, hogy a hajléktalanszállóra mentem ételosztásra. Mérhetetlenül aljas és kártékony emberek maximálisan kihasználtak és az árokba rúgtak. Eljutottam a legmélyebb pontra és átvillant az agyamon, hogy ennyi volt, nem bírom tovább, de eszembe jutott, hogy megfogadtam, hogy soha nem adom fel ás addig küzdök, míg jobbra nem fordulnak a dolgok. És bizony elkezdtek ha csak apránként is, de jóra fordulni a dolgok. Ajánlom neked Stallone motivációs beszédét az egyik Rocky filmből:

https://www.youtube.com/watch?v=gl_vsL5nrvg

Szerintem egy jóbarátra lenne szükséged. Ha nincsen, akkor akár egy ismeretlen is jót tenne, akinek kiönthetnéd a lelkedet.

Amúgy megértelek, és átérzem a gondjaidat. Erőt kívánok!

26f