Lányok, nők ti összejönnétek olyan fiúval vagy férfival aki nagyon spórolós?

Aki önként választja, hogy alacsonyabb életszínvonalon él, mint amit valójában megengedhetne magának, mert félretesz, meg takarékoskodik, de persze azt a félretett pénzt se költi el soha - ez betegség. Van egy unokatestvérem, aki ilyen, roppant jól keres, könyvvizsgáló, de egy tejet is úgy vesz meg a boltban, hogy negyed óráig sakkozik, hogy kell-e az a tej, vagy meg tudja-e oldani nélküle. Felnőtt nő, de rendszeresen kettő-három cikkel áll be a pénztárhoz, mert minden döntését megvétózza és van, hogy éhezik, vagy kihagy étkezéseket, hogy ne kelljen élelmiszert venni.

Ugyanez a kategória, aki sz/rt zabál (pl párizsit), mert a rendes kaját sajnálja magától meg a többiektől. Ez nem normális, ez betegség.

Én ezzel távolról sem tudnék megbékélni, ezt kezelni kell szerintem.

Eddig azt hittem, hogy spórolós vagyok, de megnyugtattál, hogy nem :) A Balaton szeletes példa durva volt. :)

Folyamatosan veszek új ruhákat magamnak, illetve imádok az aktuális barátnőmnek főzni, vagy szuper reggeliket készíteni camembertből, olívabogyóból, mediterrán hozzávalókból.

Rendszeresen járok / járunk színházba, moziba, hétvégi utakra Magyarországon.

Azonban a feleslegesen égetett villanyt lekapcsolom, és pénzkidobásnak tartom, ha 27 fok van a lakásban télen.

Autót keveset használok, mert mindenre megfelel a BKV, hiszen a belvárosban lakom, és dolgozom.

Olívaolajból is megfelel a fél liter / 1000 Forintos, nem kell feltétlenül extra Bertolli otthonra.

Jól keresek, 500 nettó környékén összejön havonta.

Viszont előző exem, akivel négy évig voltunk együtt (és baromira nem szerette, ha költök rá) azzal vált el, hogy próbáljak kevésbé spórolós és anyagias lenni. :)

Így próbálja meg az ember megtalálni az arany középutat! :D