Miért van mindig rossz kedvem? Esetleg depresszió? De az is mitől?

Már egy jó ideje ez van. 18 éves vagyok, a középiskolán halasztottam egy évet, azt hittem jó lesz meg minden, de pont fordítva. Magányos voltam, semmihez sem volt kedvem, negatív voltam mindennel szemben. Azóta kezdtem egy újabb iskolát, de nem sok minden változott. Reggel rosszul kelek, este ugyan úgy megyek aludni. Nincs kedvem iskolába menni, nincs kedvem semmihez és mikor azt hinném hogy nagyon várom a páromat, akkor jövök rá mikor együtt vagyunk, hogy akkor sem vagyok boldog. Mikor jön is már arra gondolok hogy el fog menni. Mindig olyan mehetnékem van valahova, de nem tudom hova. Mikor valami jó történik velem boldog vagyok, mikor vége van nagyon sokáig szomorkodom miatta (pl egy utazás, hétvége a párommal vagy akár csak egy jó nap a családdal, vagy bármi.) bármeddig képes vagyok szomorkodni, olykor sírni, hogy ennek vége. Folyton a hülyeségekre gondolok. Negatív vagyok nagyon.

Kövérnek érzem magam, és úgy érzem nem szeretnek az emberek. Borzasztó így élni.

Tudnátok nekem segíteni hogy mitől van és hogyan tudnék rajta változtatni?