Szerintetek lehetséges hogy 2 depressiós ember segítsen egymáson? Szerintem igen

Kérdésre válaszolva: lehetséges.

De nem egy egyszerű ügy. Nagyon kevés az esély rá, hogy szimplán vki csak depressziós legyen, főleg azon a szinten, hogy vagdosás/halálvágy van. Lehet az illető nem tudja, mert nincs önbelátása, nem ismeri a pszichés betegségeket, vagy nem véli annak, hogy más is közrejátszik, vagy bemeséli magának. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy 2 lelkisérült személy, abban tud sokat segíteni a másiknak, hogy átérzi fájdalmát és egycipőben jár a másikkal. Sokszor a sérült embereknek már ez egy nagy löketet tud adni, hogy van aki tudja min megy keresztül, az ilyen emberek hajtogatják sokszor "engem senki sem ért meg, senki se tudja min megyek keresztül...". Ez eddig egy pozitívum: kölcsönös megértés. Ebből (is) fakadóan kialakulhat ragaszkodás, szeretet, ami itt egy kétélű fegyver. Az elején minden szuper, együtt búslakodtok/megvígasztaljátok a másikat, tegyük fel együtt intéztek mindent (házimunka, bevásárlás, esetleg egy suliba/ munkahelyre jelentkeztek), minden sínen megy így, aztán az egyikőtöknek máshol akad dolga (család, munka/suli miatt...) és elkell mennie pár hétre. Na itt jönnek elő majd azok a problémák, hogy nem tud funkcionálni a gyengébbik személy a másik nélkül, (a másik meg depressziós lesz az miatt, hogy nem tud ott lenni segíteni), és olyan dolgok is felszínre jöhetnek mint a: "Ő sem ért meg", féltékenység, szeparációs szorongás, hanyagság, kényszer gondolatok, manipulálás... Szval az elején még javulásként érzett dolgok, tulajdonképpen csak placebo effektusok, a problémák nem lettek kezelve, csak elfedve.

A másik ami ilyenkor feljön: "te jobbat érdemelsz" (nem az afféle lerázós szöveg, hanem szeretből), nem akarja az egyik fél a másikat lerántani/stagnált állapotban tartani, magára veszi azt, hogy a szerelme megint rossz kedvű (főleg ha másabb a megszokotnál), elkezdi magát okolni és ez akár vice versa "azt hiszi nem szeretem, azt hiszi, hogy mással boldogabb lennék, azt hiszi miatta vagyok ilyen..." és itt kezdődik előről az ördögi kör.

Ha szakítás következik be: mindig hibáztatni fogják magukat, azt hiszik cserben hagyták a másikat, nem tudnak túllépni mert nem a szerelem/szeretet elmúlása okozta azt, reménykednek újra együttlétben...aztán az egyik fél újra nyit, megint összejönnek, tudják, hogy szenvedni fognak együtt mindig, de ez ilyen se veled se nélküled kapcsolat lesz, főleg ha döccenők is voltak a kapcsolatban (viták, szünetek stb)

Akkor az is egy eshetőség, hogy az egyik fél nem szerelmi szeretettel szereti a másikat, csupán csak szereti (pl az átérzés miatt, vagy, hogy segíteni próbálnak neki), és amikor erre rájön lép vagy sajnálatból nem lép, de ez megint csak csalódásba torkollik a szerelmes személynél, még lejebb kerül. De akár a masik a lelkiismerete miatt nem fog jól aludni éjszaka...

Ja és vannak olyan nem "sérült" emberek, akik imádják, sőt törekszenek arra, hogy sérült párjuk legyen, hogy önmaguk egoját növeljék, vagy azt hiszik Ők képesek megváltani a másik helyzetét. Na a gáz az ilyen kapcsolatoknál, hogy esélyes, hogy a beteg lerántja az "egészséges" embert, (elég hozzá, hogy vmi rossz dolog történjen az életében, rossz passzban legyen, vagy akár a másik állandó búslakodása), vagy rájön, hogy ezen Ő mégsem tud segíteni, nem akarja magát mindennap szembesíteni a kudarcával és inkább kilép a kapcsolatból. Vaagy a depis besokall az állandó optimizmustól, magát ostorozza, hogy miért nem tud normális lenni, megintcsak előjöhet, hogy "engem senki sem ért meg", nem tud majd örülni a párja boldogságának (vagy nem tudja kimutatni), esetleg maga is rájön, hogy nem akarja lerántani az illetőt/ nem passzol a felfogásuk...és megint a szakítás, bár itt kevés esélyt látok az újbóli kapcsolatra. (Ugye az elején imponáló volt az a sérültnek, hogy vki segítséget nyújt, a másiknak meg a bejövésen kívül az illető kiszolgáltatottsága...)

A mégrosszabb eshetőség, hogy vki kihasználja azt, hogy beteg vagy, könnyen megjátsza magát (depisek elég naivak tudnak lenni), aztán otthagy amint megkapta amit akart.

Ment vmi angol sorozat, ahol furcsa párokat mutattak be, ott volt két bipoláris pár, és meséltek róla, hogy nagyon nehéz az egész, de mindennél jobban szeretik egymást és hogy ez viszi Őket előre. Bár voltak durva összezörrenéseik, pl érzelmi zsarolás... Az még rossz, hogy van amikor az egyiküknek van jó időszaka de akkor a másiknak rossz, és ilyenkor feszültek mindketten. Szval nagyon embertpróbáló, lelkileg megterhelő.

Bár magam részéről inkább élnék egész életemben lenn a mélyben, ha halálom előtt leperegne minden és szerepelne benne egy személy, aki átérezte amit én, szeretett és elfogadott annak aki vagyok, én is szerethettem és mellette lehettem a xarban. Azaz szeretet adva/kapva halnék meg.

Nem!

Mindenkinek magában kell eldöntenie, hogy nem hajlandó többé önsajnálatra és önzőzésre mert ezzel neki sem jő sem a környezetének és ezen túl mindenkinek a segítségére lesz.

Ezzel lehet csak kijönni a depiből és nem két depis hozza ki egymást.

Inkább felemésztik egymást.

Ne a körülményekre nézz hanem a céljaidra amiket jól válogass meg és érd el azokat.