Vannak még hasonló emberek, vagy tényleg ilyen kevesen vagyunk? Hol vannak az ilyen emberek? Lehetne javítani ezen?!

Sok emberrel beszéltem depressziós csoportokba is, itt is. Mindenki arról beszél hogy elhagyják megcsalják meg mittudomén.. Mindezt 12-15 éves kortól is. Ilyen fiatalon eddig össz-vissz 2 embert ismerek akivel normálisan gondolkodunk.(15 nél azért több vagyok) Ez mind? A kis taknyos (bocs a kifejezésért) 12 évesek is már azon vannak hogy divatból vagy nem tudom miért legyen barátjuk/barátnőjük, aztán jön a csalódás stb. Mindenki így gondolkodik? Akik még maradtak átlagba depressziósak, vagy olyanok lesznek mint a többség, mert nem fogadják el magukat. De HOL vannak az olyan emberek akik nem olyan képmutató beképzeltek mint a többség? Van esély arra, hogy egy ilyen emberekből álló csoportot össze lehessen hozni? Ezek az emberek akik egész életükbe depressziósok és úgy érezzük hogy senki se szeret minket, lehetne valahogy segíteni? Nem úgy gondoltam hogy minden féle idegen, hanem legalább az ilyen emberek összefogását el lehet érni? Vagy mindenki maradna inkább ilyen depressziós és vár a csodára? Én is ilyen vagyok, de aki így érez az mindenképp feladná vagy ha tudná hogy nincs egyedül, talán megpróbálna csinálni valamit? Mindenki véleménye érdekel, azoké is akik nem "depisek". Kíváncsi vagyok hogy egy közösség tudna-e javítani ezen, ha nem akkor mégis mi? Túl sok a depressziós ember, szinte el vagyunk nyomva, ennek nem így kellene lennie. Főleg az ilyen fiataloknál. (Aki nem szeretne erről mások előtt beszélni vagy akármi, válaszokat privátba is szivesen olvasok)

Gl