Vannak még hasonló emberek, vagy tényleg ilyen kevesen vagyunk? Hol vannak az ilyen emberek? Lehetne javítani ezen?!

Bár én már huszonéves vagyok, korábban voltak ilyesmi próbálkozások. Az egyszerű szerelmi bánatokat szinte kivétel nélkül el tudtam mulasztani, a vicces az, hogy ezek az emberek hagynak ott a legkorábban, hogy "bocsi már lett valakim". Rosszabb esetben ezt nem is írja, csak észreveszem, hogy miért tűnt el. Aztán voltak, akik komolyan megkeseredettek vagy depressziósak voltak... Na rajtuk szerintem akármilyen csoportot is csinálsz, nem lehet segíteni, neten keresztül biztosan nem.

Viszont nyílik szét nagyon az olló, az egyik felén vannak a hangoskodóak, akik kirekesztik a másik felét a társaságnak, akik csendben elvannak, esetleg egész más módon érzik jól magukat. Na ez az a réteg szerintem, akikkel érdemes lehet csoportot kreálni vagy akár csak 1v1-ben beszélgetni, mert velük nincs baj, csak szimplán nehéz észrevenni a feltűnőbbek között akár neten, akár a való életben.

#2 vagyok. Akkor te végülis melyik tábort erősíted az általam felsoroltak közül?

Biztosan amúgy lennének követők, azzal nem hiszem, hogy lenne baj. Én mondjuk egészen addig aktív szoktam maradni, ameddig azt érzem, hogy a másik is az, vagy legalább az igyekezetnek szikrája van. Nekem egyébként írhatsz privátban is, nem harapok meg senkit:)

A depresszió az vagy egy állapot, vagy valakinél mentális, lelki betegség.

Attól mert valakinek mondjuk nincs senkije, semmije, bántják, nem jönnek össze dolgok stb...és ezért depresszióba kerül, attól még nem beteg....csupán csak egy ilyen szomorú állapotban van, és ha változik a helyzet, akkor megszűnik nála.

A másik, a lelki betegség...mentális betegség. Na ez már kimondottan pszichológia. Ok, vagy ok nélkül mély depressziós valaki. Annyi különbséggel, hogy nem szűnik meg. De nem tudom...én valahogy a kettő közt vagyok..azért is írok, mert nem tudom kategorizálni magam.

Hm..Ne haragudj meg de szerintem azzal hogy vágdosod magad és csonkítod nem lesz jobb.Én is csináltam régen de nem sok értelmét látom. Egyéb ként én se tini vagyok már 19-éves és vannak nekem is ilyen társadalmi gondjaim.

Csak próbálom nem mutatni mert 1x volt az hogy ilyen téren megnyíltam valakinek egyáltalán nem értett meg teljesen lekezelő volt és még élvezte is hogy megalázzon viselkedik pedig eleinte teljesen normális volt velem.Ha akarsz írhatól ha gondolod:)Egyébként hány éves vagy?

Felnőttként arra jöttem rá, hogy mindenki azt hiszi magáról, hogy ő az egyetlen normális ember ebben a cudar világban.

Csak nézz szét az utcán; bizonyos minden embernek megvan a maga története, minden embert elárultak, minden embert átvertek, minden embert kihasználtak legalább egyszer életükben. Nincs annyi "depis fórum" a világon, amennyi elbírná az összes ember fájdalom sztorijait. Nem csak szociopaták és tiszta szívű, különleges emberek vannak a világon, hanem mindenki valahol a két véglet között van. Szinte biztos vagyok benne, hogy rólad is, és a netes barátaidról is vannak emberek, akik azt gondolják, hogy hazugok vagy beképzeltek vagytok, hiszen senki sem élheti le az egész életét anélkül, hogy egy embernek se ártana. Aelyett, hogy kiválasztott, különleges embereket keresel, inkább elkezdhetnéd meglátni mindenkiben a jót, és a fejlődés lehetőségét. Sokkal kifizetődőbb lesz, meglátod.