Hogyan birkózzak meg a magánnyal lassan 40-es nő létemre? Hogy találjak így értelmet az életemnek család nélkül?
Nagyon fiatalon lett egy hosszú párkapcsolatom, majd a 30-as éveim elején szakítottunk, mivel nagyon más lett az elképzelésünk az életről. (Én már családot szerettem volna) Azóta nem találom a társam. Sok mindent próbáltam, internetes ismerkedés, vakrandik, ismerősök, család segítsége összeboronálásra stb., de a hosszú távú kapcsolat valahogy nem akar összejönni.
Mintha a férfiak csak a szexre hajtanának, illetve mivel sok a lehetőség párhuzamosan randiznak, próbálnak ki lányokat. Vagy egyszerűen én nem érdeklem őket. A korom miatt egyre kevesebb lehetőségem van már, hiszen a velem egykorú férfiak inkább fiatalabb lányokkal kezdenek.
Kinézetre eléggé átlagos vagyok, nem vagyok ronda, igényes vagyok magamra, de soha nem voltam az a tipikus szép és szexi nő, akiért odáig vannak a férfiak. Megvádoltak azzal is, hogy biztos nekem nagyok az igényeim, pedig ez nem így van, bár nyilván egy alkoholista, 8 általánost végzett, munkanélküli emberrel nem kezdenék csak azért, mert egyedül vagyok.
Nagyon elkeserít az is, hogy kikerülök a szülőképes korból is, szinte semmi esélyem, hogy családom legyen.
Nincs semmi örömöm az életben. A munkám se tesz boldoggá, csak azért csinálom, hogy meg tudjak élni és tudjam fizetni a lakáshitelt. Nem élek nagyon rosszul, de a fizetésem is átlagosnak mondható, nagy dolgokat nem tudok magamnak megengedni.
Nagyon magányos vagyok, nem látom értelmét az életemnek. A szorongás is sokszor elkap, hogy egyedül öregszem meg. Nincsenek testvéreim, anyukám már nem él. Apukámnak meg már régóta van egy élettársa, aki nem igazán nyitott felém.
Nem tudom mihez kezdjek, mi értelme van így élni?
Nagyon bánt az is, hogy a jelenlegi kormány mennyire nyomja ezt a nagycsaládos kampányt, még jobban éreztetve az egyedül maradt emberekkel, hogy semmit nem érnek, meg hogy biztos önzők. Nőként biztos karrierista szingli vagyok, pedig soha nem voltam az, nekem minden vágyam a család lett volna, mégse így alakult...
válasza:Állj fel és próbálj egy párt találni amíg van esélyed!
Tudom nehéz és nincs motivációd. De gondolj rá hogy még egy pár lépést megteszel és talán ott van amit kerestél.
Másrészt amit most teszel az jó eséllyel meghatározza a következő sok évedet.
belsőre kifijezetten introvertált és magamnak való vagyok. Hobbiaim is inkább magányos tevékenységek voltak, a nagy társaság lefáraszt, bulizni sose szerettem. Hajlamos vagyok a szorongásra, sose tudtam vagány és laza lenni. Gyerekkoromban is nehezen barátkoztam, nehéz ezen az alaptulajdonságon változtatni.
Nem zárnám ki a valamivel fiatalabbakat, de tisztában vagyok a lehetőségeimmel és a kinézetemmel.
válasza:nem bunkóságban szánom a kérdést, de szerinted miért érné meg szerinted veled kapcsolatban lenni?
mi az szerinted amit te tudsz adni a másiknak és miért érdemes pont téged választani?
ezzel fontos tisztában lenned és az előnyös tulajdonságaidra felhívni a figyelmet a randik alatt
pl ha nagyon finomat főzöl az sokaknál jó pont, ha családot akarsz, ha jó vagy az ágyban, ha komoly terveid vannak, ha valami olyan tevékenységet űzöl ami számukra fontos...
válasza: válasza:Én férfiként 30 évesen nagyon hasonló cipőben járok, úgyhogy átérzem. Nem kifogásként mondom, de régen sokkal könnyebb volt, ma relatíve sokan maradnak pár nélkül idősebb korukban.
Ez egy szomorú jelenség, de próbálkozni kell sokat, nagyon sokat és előbb utóbb valószínűleg meg lesz az a bizonyos match.
Drukkolok, kitartást! :)
válasza: válasza: válasza:Az írásodban megtaláltam azt a mondatot, hogy miért "menekül" tőled az összes férfi:
"Nagyon elkeserít az is, hogy kikerülök a szülőképes korból "
Valószínűleg ezt sugallod magadból akkor is, ha nem is mondod ki.
Nem minden pasasnak az egyedüli életcélja a szaporodás.
válasza:Nálam dettó,csak én negyvenöt éves faszi vagyok.:)Nézd,az élet néha meglepő fordulatokat hoz.Az ember nem is gondolná és egyszer csak történik egy váratlan esemény és teljesen új fordulatot vesz az élet.Én nem vagyok boldogtalan(legbelül bánkódhatnék),szeretek nevetni és viszonylag gyermeki kíváncsisággal szemlélem a világot.
Lemondani az életről olyan,mintha kidobnál egy lottó szelvényt.Nem tudod,hogy mikor nyered meg a főnyereményt.
Most mondok egy példát.Az egész gyermekkorom folyamatos és nem kívánt események sorozata volt.Kövér gyerek voltam,úgyhogy mikor már a többiek csajoztak én csak néztem magam elé és bölcselkedtem.Egyfajta Isteneknek,elérhetetlen dimenzióknak láttam a nőket.Néztem,hogy a srácok,hogy bánnak velük én pedig,a kövér ember mindig csak a támasz voltam egyfajta humanoid-takaró,amibe belesírták a csajok bánataikat.Egyfajta lecserélhető válltakaró.
Majd eltelt néhány év.25 éves koromban egy kigyúrt pali lettem,akire már tapadtak a csajok és lehullt a lepel.Az Isten szobor mint egy homokvár omlott össze,a beléjük vetett hit is.Elkezdtem kefélni(elnézést a vulgáris szóhasználatért),meg sem tudom számolni mennyi csajjal voltam.Dug.am és du.tam és du.tam.Majd elkezdtem azon gondolkodni,hogy most már elég és ideje lenne egy normális,szerető nőt találni,aki támaszom lenne a bajban,aki szeret és akit én is tisztelek és szeretek.Na itt jelentkeztek először a problémák.:) A du.ás ment,de ez már egy akkora falat volt,hogy azóta sem tudom abszolválni.Neked egy család,nekem csak egy szerető párkapcsolat.Ettől függetlenül én hiszem,hogy az élet nem értelmetlen..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!