Az öngyilkosságnak mi értelme van?

Az ember mindenképpen meghal, csak idő kérdése. Aki öngyilkos, az nem bízza ezt a természetre, inkább biztosra megy. Hogy bátorság kell-e? Hát nem tudom. Utána úgysem érzel semmit, nem is tudsz semmiről, egy kis szenvedést sokkal könnyebb lehet elviselni, mint küzdeni és sokkal jobban szenvedni. Szerintem az öngyilkosság a mérhetetlen gyávaság jele. Más az önfeláldozás, bár ez is arról szól, hogy a könnyebb utat választja, szóval ez ugyanúgy gyávaság.

Én azt az embert tisztelem, aki harcol az életéért, az utolsó pillanatig. Ezt tanulja egész életében, az egész teste erre alkalmazkodott, csak tenni kell a dolgát. Szenvedni ha kell, de mindenképpen életben maradni.

"Utána úgysem érzel semmit, nem is tudsz semmiről, egy kis szenvedést sokkal könnyebb lehet elviselni, mint küzdeni és sokkal jobban szenvedni. Szerintem az öngyilkosság a mérhetetlen gyávaság jele. Más az önfeláldozás, bár ez is arról szól, hogy a könnyebb utat választja, szóval ez ugyanúgy gyávaság."

Hát ez valami hihetetlen korlátoltságra vall, már ne haragudj. Meg az utolsó hozzászóló is. Ez a könnyebb út szöveg meg mindig kiakasztott. Próbálnád ki élesben, rögtön nem lenne olyan csillámpónis az öngyilkosság! Tudod te, milyen egy mentális betegséggel élni? Én úgy 15 éve azt csinálom, és egy horrorfilm leányálom a valósághoz képest. És nem...a kezelés nem mindig hatékony.

De hogy megölni magad könnyebb lenne, mint minden reggel felkelni, az nagy hülyeség! Próbáltam, és valami eszméletlen borzalom.

Válaszolva a kérdésre: az öngyilkosságnak szerintem az az értelme, hogy befejezz valamit, ami már működésképtelen. Mert Te így döntöttél.

Kilátástalan helyzetben ezt tartja az illető az egyetlen megoldásnak. Nálunk is volt a tágabb családban ilyen, nem ismertem, de tudok róla. Csak a hátramaradott család és barátokkal szemben önző cselekedet egy ilyen. De mindenkinek joga van eldönteni, mit kezd az életével.

Egy dolgot ítélek el, de azt nagyon. Amikor valaki tömeges öngyilkosságot követ el. Kiírtja a családot aztán magát is. A saját életével úgy rendelkezik, ahogy akar. De a másikéhoz semmi köze..

Az öngyilkosság olyan, mint amikor kiszállsz egy játékból, mert már túl nehéz. Csak az a baj, hogy a halál végleges, nincs újra próbálkozás. Végig kell játszani a játékot és elfogadni, ha veszítesz.

Szerencsére nincs mentális betegségem, sejtem, hogy nagyon rossz lehet. De a szenvedés része az életnek, szóval aki öngyilkos lesz, az nem a szenvedésének vet véget, hanem az életének. A megoldás az lenne, ha a szenvedésnek vetne véget, de az öngyilkosság csak megfutamodás a feladat elől, vagy akár attól, hogy büszkén viselje, hogy veszített.

Amikor valaki meghal, akár természetesen, akár saját keze által, mindig azokra kellene gondolnia, akik maradnak. Hogy nekik jobb lesz-e. Ők fogják folytatni a játékot. A jó és rossz dolgokat mind öröklik.

Azon nem vitatkozok, mennyire nehéz véget vetni az életnek, nem akarok senkinek ötletet adni. Bár személy szerint nem bánnám, ha mindenki öngyilkos lenne, aki tervezi, de nem fogok ebben segíteni.

Az lenne a megoldás, ha a szenvedésnek vetne véget, igen, csak ezt hogy kell elképzelni? Nem úgy működik, hogy csak úgy leállítod, bármennyire ezt hiszik mások. Sajnos az nem elég, hogy azt mondd: mától boldog leszek!

Nem így megy. A depresszión például gyógyszerrel és terápiával jó eséllyel lehet segíteni, de a személyiségzavarokon nem igazán.

Az pedig, hogy az öngyilkos mindig a többi emberre gondoljon...miért is? Hogy várhatják el tőle egyáltalán? Miért nem mondja soha senki önzőnek azt az embert, aki egy másikat benne tartana egy iszonyatos életben, csak azért, hogy neki ne kelljen szembe néznie a veszteséggel? Az teljesen rendben van, nem önzőség, és nem gyávaság?

Ez nekem mindig felháborító.

Bocsánat, mindenkinek joga van a saját véleményéhez erről, meg mindenről, de ilyen kategórikusan kijelenteni, hogy mi az öngyilkosság, mit kéne helyette csinálni, meg hogy kinek kit kéne figyelembe venni közben, mindezt nulla rálátással a témában, dühítő.

Ha mindenki, aki öngyilkos akar lenni, valóban meg is tenné, a maradékot már nem érdekelné a téma. Az a baj, hogy az öngyilkosnak bármi is a problémája, az vele hal. Ezért nem is érdekel. Amíg él, addig érdekel, de ennek az is feltétele, hogy élni akarjon.

A szenvedésnek egy módja van véget vetni, hogy meggyógyul. Nehezebb, mint öngyilkosnak lenni. Nem mindenki tud meggyógyulni, viszont ezt nem tudhatjuk előre. Még az orvosok is tévedhetnek. Szerintem mindenki tud olyan esetről, amikor az orvosok leírtak valakit.

Az a baj, hogy aki öngyilkos akar lenni, az másokra is rossz hatással van. A környezete lehet, hogy többet szenved miatta, ha megteszi, az mindenkinek megváltás lehet. Ha viszont jót akar tenni a szeretteinek, akkor élni akar.

Üdvözlök mindenkit az élők sorában!

Sajnos én is köztetek élek.

Sokszoros túlélő vagyok! - dicsekedhetek, ha ez örömet okozna, de nem okoz. Szívesebben lennék a másik oldalon. Kár, hogy a távozás nem megengedett a társadalom részéről. Pedig inkább segíteni kellene azt, aki megérdemli.

pl távozni akar, mert

- gyógyíthatatlan beteg, és rettenetes fájdalmak gyötrik.

- visszaadta már a társadalomnak, amivel tartozik neki, mégis el akar menni.

Én ez utóbbiakhoz tartozom, szinte semmim se fáj, csak a lelkem sajog. Szeretnek a munkahelyen, szeretnek a rokonok, nincs senki, akire haragudhatnék, mégis rosszul érzem magam a bőrömben. Gyermekkori-eredetű, nem rosszindulatú trauma lehet a háttérben. Nem sok kell hozzá, hogy a folyónak menjek, vagy más károkozáson törjem a fejem. Sajnos nagyon amatőr próbálkozásaim voltak gyógyszerrel, gázzal, zsákkal, még csak nem is tud róla a környezetem.

Mi volt az, ami segített az életem folyamán?

1. Önismereti tanfolyam

2. Lemondás a hobbimról, amit a Sors ismeretlen okból gátol. Ehelyett játszok, mint egy megszállott.

3. Apám halála. Egy évtizedig nyomasztott a gondozása

4. Az internet elérhetősége.

Nem segített az orvos. A pszichiáter által felírt gyógyszerek hatástalanok voltak a depim ellen.

Mit szeretnék? Én csak átkerülni észrevétlenül, eltűnni az éterben. Miért nincs klubunk?