Minden percben a legrosszabbtól félek, így élek 10 éve, mi a kiút?
Egyik nap attól tartok, hogy agyvérzést kapok, és lebénulok, másik nap attól, hogy ártatlanul bebörtönöznek, aztán attól, hogy az utcán megvernek, aztán attól, hogy valaki drogot vagy pedofil pornót csempészik a szobámba, és feljelent, aztán attól, hogy testi fogyatékos leszek, és gondnokság alá helyeznek, aztán attól, hogy megvádolnak valamivel ami miatt a becsületem tönkremegy, aztán attól, hogy egy verekedésben kinyomják a szememet, aztán attól, hogy levágják az ujjaimat és nem gitározhatok tovább, aztán hogy önvédelemből megsérítek valakit és aztán végig kell tűrnöm a tárgyalásokat, aztán, hogy ALS-t diagnosztizálnak, meg félek a vezetéstől, ezért nincs is jogsim, ...betörnek a lakásba, és nem tudom mit tegyek, ...ellopják a facebook oldalamat, és visszaélnek vele. Félek, hogy mozgássérült leszek, és nekem kell fizetnem a szociális otthonomat, így minden pénzemet elveszik, vagy attól, hogy egyik rokonom lesz mozgássérült, és nekem kell fizetnem az ő szociális otthonát. Félek, hogy félrenyelem a falatot, és megfulladok. Attól nagyon, hogy lefekszem valakivel, és szexuális zaklatással megvádol, és börtönbezárnak, ahol szétverik a fejemet. Félek a haláltól, és attól, hogy utána nincs élet. Félek a végrehajtástól. Nem mertem elkezdeni tervezett művészeti tevékenységem, mert rettegek, hogy adminisztrációs hiba miatt költségvetési csalást követek el, és bebörtönöznek. Félek azoktól a kommentektől, amiket most kapni fogok. Általánosságban rettegek a munkavállalástól ezért elvesztettem a munkám, abbahagytam az egyetemet, feladtam a zenélést, elvesztettem az összes barátom, visszaköltöztem a szüleimhez, bezártam magam a szobámba másfél évre, és ahányszor megpróbáltam kijönni, mindig visszabújtam, de itt is elviselhetetlen.
Minden nap próbálok jófej lenni a családommal, nincsenek dührohamaim, egy barátom van, aki kicsit hasonló hozzám, vele is hűséges vagyok. Szeretek sörözni, nem túl sokat, nagyon jól zenélek, több hangszeren, zenésznek készültem. 5 évvel ezelőtt főszerepet kaptam egy kisebb színházi darabban, és sikeresen tejesítettem. Kemény iskolákba jártam, és ott jó tanuló voltam. Bölcsödében óvodában, általános suliban, és gimiben egyaránt kiközösítettek, és rendszeresen megvertek, én senkit sem bántottam soha. 2szer váltottam iskolát, mert el akartam menekülni a megaláztatástól. (derealizációs rohamaim voltak, pánikbeteg voltam évekig, de kigyógyultam, csak üres szorongás és kegyetlen fóbiák maradtak)
Van valaki, aki hasonlóan élvezi az életet? Mi lenne a kiút? Biztosan az, hogy visszamenjek dolgozni... azt hiszem, nekem az első nap végem lenne, azonnal csicska lennék, mint az eddigi életemben.
22 éves "hímnemű" növény
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!