Évek óta küzdök az érzés ellen, hogy meg akarok halni. Néha jobb, olyankor pár hónapig nem gondolok rá, de végül visszatér. Mit csináljak ez ellen? Semmi kedvem tovább élni.

Szerintem azt, hogy nem akarod élni az adhatja, hogy nem olyan, mint ahogy azt előzetesen elvárnád.

És talán az segítene, ha ezt az elvárást, ezt mércét, amihez méred letennéd. Ha hagynád, hogy legyen amilyen, hogy bomoljon ki úgy. És ezekre kibomlásokra reagálj a magad igazi módján. Szóval ne fagy le, hogy nem olyan, amilyen szerinted kellene legyen. Merj élni és cselekedni ebben. Egy ilyen párra reagálva. Azt reagálva ami igazi tőled. Ha ez egy üvöltözés akkor azt. És nézd végig mit hoz az élet.

Sürgősen menj szakemberhez, ezt rendbe kell tenni.

Ha megszületik a baba, akkorra topon kell lenned!

Off: ilyen instabil lelkiállapotra és nem túl jó párkapcsolatra hogy lehet gyereket vállalni?

2 javaslattal tudok szolgálni az ügyben:

KERESS EGY JÓ PSZICHOLÓGUST

Az élet nem midig túl könnyű, és akad, akinek az átlagnál is nehezebben megy "megbirkózni" vele; rengeteg önismeretet és bölcsességet igényel, és minderre a tudásra egymagad meglehetősen sokáig tart szert tenni - feltéve, hogy van affinitásod a lélekhez és aktívan keresed is a megfejtéseket. Ha ez nem így van, az ügy egyedül esélytelen.

Egy JÓ pszichológusnak (aki a pszichéről évekig tanult) az a szakmája, hogy ilyen helyzetekben segítséget nyújt - hasznos meglátásokkal lát el és sok hibás döntéstől meg tud kímélni.

Sokan azt gondolják, hogy csak az elmeroggyantak járnak hozzá, de felsőbb körökben teljesen más a megítélése...

Remélem átjött, amit mondani akarok: a lélek bonyolult, a legtöbben nem ismerik magukat (ami nem elvárás, tekintve, hogy milyen nehéz) - ezért érdemes olyanhoz fordulni az égető ügyekben, aki releváns tudással rendelkezik róla.

Ha a fogad fáj, szakemberhez mész; a lelki eredetűvel is hasonlóan kellene eljárni...

ÖNISMERET, BÖLCSESSÉG és HELYES PERSPEKTÍVA

Van, aki egyszerűen csak néhány hibás képzet vagy szerencsétlen körülmény áldozata. De akadnak olyanok is, akik olyan mértékben eltérnek a legtöbb embertől, hogy képtelenek egy átlagos életvitelre vagy szemléletre - ami nem azt jelenti, hogy képtelenek egy kielégítő, tartalmas életre. Magam nem hiszek a lótuszülésben - a megértés-megbékélés híve vagyok.

Sok esetben nem is annyira egy konkrét helyzettől szenvednek az emberek, hanem sokkal inkább attól, ahogyan saját maguk az adott szituációjukat értelmezik. Gyakran az alkalmatlanság gondolata a legfájóbb, illetve az, hogy az illető egyedül szenved a világban.

Sokan kizárólag a mások szemével képesek önmagukat látni.

Nem tragédia pedig, ha valakinek nem sikerül nagy dolgokat véghez vinnie - a legtöbben már csak így vagyunk ezzel; a kudarc nem újkeletű találmány, és ezzel azok is pontosan tisztában vannak, akik pedig bekerültek a könyvekbe…

Lehet, hogy vannak, akik megvetnek érte, de az sem bűn, ha nem élsz példás társasági életet.

A párkapcsolatok sem egyszerűek, és nem minden esetben jelentenek megváltást...

Tudom, hogy a sorozatok és a filmek mást sugallnak, de az sem általános, hogy az ember maradéktalanul elégedett és mindig magabiztos. Egy dolog, hogy mit láttatnak mások és egy másik az, hogy mi van a színfalak mögött; a legtöbben a sötétben tapogatóznak és sokan csöndes kétségbeesésben élik az életüket...

Fontos, hogy semmi esetre se szégyelld magad - nincs miért. Gyakorolj egy kis megértést - saját magaddal szemben is. Csak találd meg azt, ami NEKED örömet okoz és amitől esetleg még úgy érzed, teljesebbé is válsz - nem baj, ha nincs benne tapasztalatod, vagy nem csinálod bravúrosan; ne erről szóljon. Fontos a siker, meg az elismerés, de aki csak ezeket hajszolja, elfelejt élni. Válaszd külön a két dolgot, és ügyelj a személyes egyensúlyra - egyikből se engedj meg magadnak kevesebbet, mint amennyire éppen szükséged van.

Kevesen születnek tökéletes küllemmel és sziporkázó intelligenciával; szerencsére az önzetlenség, az odafigyelés és az őszinte jóindulat készségeit bárki elsajátíthatja – meglepődnél, mert sokan még többre is értékelik ezeket... Talán nem magától értetődő az sem, hogy a jó ízlés is fejleszthető – és nagyon vonzó, ahogyan az ápoltság is.

Ne verj gyökeret a múltban, a sors szeszélyes, fordulatokban bővelkedő; erre is számtalan példát találsz. Az élet pedig megannyi élményforrást rejt, csak ki kell nyitnod a szemed - és a szíved. Ha megtanulsz osztozni mások örömében, sosem leszel boldogtalan. Minden megpróbáltatásod ellenére is szerencsés vagy – csak ezt még nem tudod…

Fogadd meg a tanácsom és keress egy hozzáértőt, akivel egy kicsit beszélgethetnél – mit veszíthetsz?

Gyors javulást!