Nektek volt olyan időszakotok amikor nem nagyon mozdultatok ki otthonról és arra gondoltatok hogy itt vagytok marmár ennyi idősen és elvesztegetitek az éveket?

*arra gondoltatok hogy itt vagytok marmár ennyi idősen és elvesztegetitek az éveket?

Erre írtam a nemet.

Nekem is érdekesen váltakoznak ezek a hangulatok, mondhatni korszakosan.

Pedig 46F vagyok.

Zárkozott családi életű gyerekkorom után kimondottan frusztrált, hogy nem volt vagány baráti köröm, nem jártam diszkóba, tizenévesen csak punnyadtam otthon, nem volt társaságom. Úgy éreztem, elvesztegetem a fiatalságomat.

Aztán jött egy társasági beilleszkedés ekkor bulisabb lett az életem, lettek haverok stb. Aztán jött egy komoly párkapcsolat, akkor megint zárkózott. Aztán szakítás,mújra haverok buli fanta(sztikus), majd belefásulás az éjszakázásba, megint inkább visszavonult életciklus. Aztán hiányzik a bulizás, megint belecsapok a lecsóba. Stb, ezek nekem ciklikusan változnak.

Most szingli vagyok, telis tele ambivalens érzésekkel. Kellene nagyon egy társ, egy "párom", egy "kedvesem", de nem 0-24-ben, hogy egymás agyára megyünk. Élvezem a korlátlan szabadságot, de hiányérzetem is van. Ám ha belegondolok hogy alkalmazkodni kelljen, netán ostoba felesleges játszmákba belemenni, akkor inkább a magány. Érdekes dolgok ezek.

Most legújabbkori életemben a csóróságot érzem a legnagyobb tehernek, hogy miatta vesztegetem el az éveimet.

10 évvel ezelőttig konszolidált jó életem volt, de 10 éve jobban szopok, mint a kőbányai fantom. Jelenleg is csak alkalmi melókból tengek lengek és képtelennek érzem magam arra, hogy összekapjam magamat. Pedig rengeteg dologgal megpróbálkoztam az elmúlt 10 évben, de mivel nem lehet igazi önmagam, így csak mennek el az évek felettem.