Nektek is volt olyan időszakotok, amikor olyan hisztisek voltatok, mint egy zsémbes öregember?

nálam is szokott ilyen lenni. De akkor szabályosan kirugdosom magam itthonról. Megígérem, hogy elmegyek, és muszáj is menni, mert különben égnék..Egyébként meggondolnám magam, tespednék itthon tovább.

Kell emberek közzé menni, mert besavanyodunk, később nem tudunk alkalmazkodni, témához hozzászólni.

Ne morogj mindig, megmérgezed körülötted a levegőt, és minek éljünk siralomházban, ha nem vagyunk elítélve?

Most is bele estem volna az önsajnálatba, mert nem tudok tornára járni, eltörtem a kezem. Elmentem a könyvtárba, megbeszéltem, melyik a jó könyv, fél éves kulturális (és nem szépirodalmi) lemaradásomat hoztam be eddig két hét alatt. Buszra ültem, elmentem egy közeli városba, csak úgy leskelődni...(Most vezetni sem tudok.)

Csalódtál az emberekben? Ki nem?

De vannak még azért jók is, keresgélj, és megtalálod őket...Elég sz@r, hogy nem tudom csak a fél kezemet használni az íráshoz..Így a betűk helyzete is szanaszét...:)