Nyáron "fájdalmasabb" szinglinek lenni, mint máskor? Ha igen, ha nem, miért?

Előbb egzisztencia kell, aztán a párkeresés

Rossz szó, a "fájdalom".Engem inkább kiábrándít a nyár, az ismerősökből, állítólagos barátokbol.Lassan tizedik éve tapasztalom,hogy évközben amikor nem kapok szabadságot,vagy rengeteg a munka(iskolában dolgozom) akkor állandóan megtalálnak uton-utfélen,ismerősök,rokonok,hogy nem mennék-e el ide-oda velük,persze általában olyan lehetetlen időpontokban(délelőtt,késő éjszaka) amit a munka mellett nem tud bevállalni az ember.Amikor aztán jön a nyár és 5 hétig kényszerszabin vagyunk(mert én annak nevezem,ha nem akkor kapok szabit amikor szeretném),akkor meg mindenki elutazott,nyaral,nem ér rá,stb,kire mi jellemző, a lényeg hogy gyakorlatilag vagy magam megyek mindenhova vagy el sem indulok, ha egyedül nincs kedvem.És igen van olyan amikor az embernek rosszabb szinglinek lenni.Ez nem fájdalom a szememben,elfoglalom én magam,olvasok,kertészkedem,bicajozom,elmegy a nap hasznosan és gyorsan,ez a többiekből való kiábrándulás inkább nálam.