Miért van ennyi magányos pasi? De most komolyan. Annyi kérdés jön itt nap mint nap és 90%-ban srácok írják ki a kérdést. Mi van itt?!

Ahogy látom (nemtől függetlenül), hogy általánosítás a problémák alapja.

Van ilyen is, meg olyan is. Férfiből is, meg nőből is.

Sajnos az eloszlás mind két nemből a rosszabbat sodorja gyakrabban elénk, ezért általánosítunk.

Pedig minden ember egye lehetőség, hogy kivételt találjunk a sötét válogatások közepette!

A csajoknak amúgy tényleg nem kell semmit tenni (ápoltságon túl) ahhoz, hogy jól nézzenek ki, csak az étkezés mennyiségére kell figyelni. Egy srác ha vékony, az giliszta... (az izom meg nem a biotech-től jön, hanem a munkától)

A külsőségek világában élünk, pedig egy őszinte szeretetből fakdó elfogadó ölelés mell mérettől független! :)

27F

És bárcsak lehetnék meleg, de nincs még egy ilyen érzelgős, belső értékrenden alapuló srác mint én, mert azok tényleg csak hisztiznek, és óriás csecsemőt játszanak...

Megértem a nőket teljesen!

Én maradok a pénz gyűjtésnél, és majd pár év múlva keresek egy egyedülálló családanyát, akinek már nem a szex a fontos, csak a biztonság, a békesség, és az addigra összehozott házamban békésen élhetünk, mint egy normális család.

Nem hisztizve, nem duzzogva, nem csecsemőként, hanem érett felnőttekként. I have a dream!

És nem éri meg azért az egyért küzdeni, keresni, áldozatot hozni?

(mondom úgy, hogy kb már 4 éve nem öleltem senkit :D)

(vizet iszik bort prédikál? :DDD)

Megcsináltam én is a tesztet és INFJ-T (védőügyvéd) jött ki: 82% introvertált (18 extrovertált), 63% intuitív (37% realista), 64% elvi beállítottságú (36% logika), 85% tervező (15% kutató), 53% óvatos (47% öntudatos).

53%

"A Védőügyvéd személyiségtípus nagyon ritka, tagjai a népesség kevesebb, mint 1 százalékát teszik ki."

Az egyik legérzékenyebb típus, és csodálkozom, hogy nem fekszik a bankszektor, amiben dolgozom.

27f

45: Én meg az I(E)ENFP-vel egy olyan helyen teljesítek szolgálatot, ahol tényleg "eléggé" szigorúság van (adatközpont). Kicsit skizofrén a szitu, de megoldom. Maxima roppant mód empatikus tudok lenni a külsős belépőkkel, ha nincs/rossz az engedélyük. :)))

Amúgy infós vagyok.

Tapasztalatom szerint a teljesen normális "pasik" azok, akik a legmagányosabbnak érzik magukat. Rengeteg a neurotipikus, akik hangoskodnak, agresszívek, felszínesek, inkorrektek, megbízhatatlanok és mégis ők érzik jól magukat.

Nekem például sose jön össze egy normális megbízható baráti társaság, ahol fontos vagyok a társaság számára és értékesnek tartanának. Ahol vagyok, ott csak kirekesztenek és emberszámba se vesznek. Így nem csoda, ha pánikrohamaim vannak (Asperger-szindrómával nem csoda).

A "magányos vagyok" probléma megoldásához próbáltam kérdéseket kiírni, meg ráírni olyanokra, akik barátokat keresnek. De vagy idiótákkal lehetek körülvéve, vagy pedig én nem csinálok valamit jól (a helyes választ nekem senki nem mondja meg, amiért szintén pánikrohamom van), mert vagy sose írnak vissza, vagy pedig x idő után eltűnnek annak ellenére, hogy semmi okot nem adtam rá.

Élő környezetemben képtelen vagyok beilleszkedni társaságba az állapotom miatt, nekem a fokozatos, személyenkénti megbarátkozás taktika működhet. Nagyon szívesen alkalmaznék autisták számára írt barátkozóalkalmazást, vagy barátkozó oldalt, ahol normális emberek vannak és nem idióták. Ide nem írhatok, mert állítólag tiltja a szabályzat (elég idióta módon - Mégis hol máshol próbáljak barátkozni? Elvileg itt bármit lehet kérdezni, tehát jogom van normális válaszokat kapni erre)

Oké, de milyen lehetőségek vannak? Vagy srácokkal barátkozom, vagy lányokkal. Tapasztalataim alapján a srácok agresszívabbak és szégyellik kimondani azt, ami bennük van, így nem érezném magam kényelmesen a társaságukban. Maradtak a lányok, akik szívesebben lelkiznek, beszélgetnek, játszanak, élnek, mittudomén. Lényeg, hogy eddigi tapasztalataim alapján a lányok rendelkeznek megfelelő személyiséggel.

Jó, akkor a "magányos pasi probléma" megoldódik, ha egyenként barátkozok lányokkal. Gondoltam én, de a lányok meg azt gondolják, hogy vagy vissza se írnak, vagy hülyének néznek, vagy elküldenek a jó búsba, vagy x ideig leveleznek velem, de utána minden ok és átmenet nélkül eltűnnek meg felszívódnak. Személyes találkozásról meg hallani se akartak. Annyi lány panaszkodik, hogy a "pasik" szörnyetegek, meg csak "arra" hajtanak, meg nem hallgatják meg őket, de ha egy baráti hapival beszélnek, akkor egyből bántalmazzák. Erre mondom azt, hogy ThrowNewException and CrashToDesktop. A program elszáll és jön a "WTF?"

Ezt egybevegyítve konklúziózom, hogy a társadalom nagyban hibás abban, hogy az egyén magányosnak érzi magát, mert a társadalom kirekeszti az egyén szocializálódásának a kísérleteit. Ha azok, akikkel barátkoznék, csak barátkozási tapasztalattal és kész készségekkel "vennének fel" baráti pozícióba, akkor honnan a frászból szerezzek készségeket, ha nincs hol kommunikációsan gyakorolnom?

Következmény - Elvárom, hogy ne én legyek megkövezve azért, mert barátkozni próbálok, soha senkit nem akartam/akarok bántani/kihasználni/berakni-a-mikróba/egyéb-negatívumolni. Részemről biztos vagyok abban, hogy nem túl nagy kérés a generációm felé (18-30 év), hogy ne legyek kirekesztve, legyek esélyadva, korrekt megbízhatóság legyen felém és ne hazudozzanak nekem "csak mert nem akarnak bántani".

Itt csak gyakorikérdést lehet feltenni, ritkakérdést nem.

Az aspit sokan nem ismerik, félnek tőle, nem tudnak vele mit kezdeni, pedig ez az auti jobbik végén van. Ismerős a helyzeted, csak más megközelítéssel és egy 10-essel magasabb korosztályból. (ami tképpen tök lényegtelen a dolog természetét illetően)