Szánalmas vagyok? Ez szerintetek gáz? (Többi lent)

Nem vagy az. Érthető az egész. Én is így vagyok.. Nincsenek már barátaim, és sokszor jó lenne el mondani dolgokat valakinek, de nincs. Keresed a lehetőségeket de nem olyan. Tudom.

Hátha idővel találsz valakit :) ne add fel.

Hah, egy cipőben járunk.

Nemrég érettségiztem aztán elmentem külföldre dolgozni, majd szeptemberben viszajöttem tanulni(egyetem).

Miközben külföldön voltam, csak facen írtunk, ott is csak akkor amikor én kezdeményeztem. Amikor hozajöttem felhoztam hogy találkozhatnánk vagy valami. Na abbol se lett semmi xD Ráuntam és azóta (lassan egy éve) nem is beszéltünk. Mivel egy introvertált személyiség vagyok nagyon megviselt a dolog (depresszió stb.)...

De aztán lettek új barátaim, szóval szerintem előbb vagy utóbb te is találsz új barátokat. Ha magányosnak érzed magad csatlakoz különböző facebook csoportokhoz és ott biztos találsz barátokat :) nemlesznek olyanok mint a régiek, nade na...

Minden jót! :)

Nem vagy szánalmas.Azt hiszem itt elég sok hasonló problémával küzdő ember van...

Nekem vannak "barátnak" nevezett ismerőseim, ami annyit takar hogy suliidőben beszélek velük...és ennyi. A nyár maga az unalom.

Én is így voltam ezzel. Nagyon sokáig még kerestem őket, futottam utánuk, mikor már pontosan tudtam, hogy ez a veszett fejsze nyele, akkor is. Borasztóan fájt, hogy nekem sokkal többet jelentettek ezek az emberek, mint én nekik, én nem tudtam csak úgy továbblépni az együtt megélt éveink után.

Aztán jött 1-2 magányos év, amíg azt gondoltam, soha többé senkit nem fogok magamhoz közel engedni, minek, úgyis elárul majd. Aztán lettek olyan barátaim, akikkel ugyanannyira vagyunk fontosak egymásnak, ugyanúgy keressük egymást évek óta, ott voltunk egymásnak a szarban akkor is, ha nagy távolság volt köztünk fizikailag.

Szóval nem, nem vagy szánalmas, és kitartás, lesznek még neked is igazi barátaid :)