Miért nem keres senki? miért nem érdeklek senkit?

Szia!

Sajnos ezt nehéz megmondani :-( Az a baj, hogy illendőségből soha senki nem mondja meg, ha valami baja van a másikkal. Így aztán nem tudja az ember, hogy min kéne változtatnia. Ne a világot kárhoztasd, azzal úgyse jutsz előre. Csak magadba nézz, hogy mit tudnál javítani. De ne a világhoz akarj idomulni, olyasmit keress, ami szerinted is értékes. Ezt úgy értem, hogy hiába látod azt, hogy mondjuk azokkal az emberekkel foglalkoznak mások többet, akik a bunkóságukkal tűnnek ki. A bunkóság számodra nem érték, ezért ne legyél csak ezért bunkóbb. Hosszú távon úgysem működne. Olyasmit keress, ami szerinted is értékes. A legjobb, ha valamilyen csoportos tevékenység. Nem tudom, milyen az érdeklődési köröd, a mi környékünkön például van egy csapat, akik adományként kapott rossz bicikliket javítanak meg, majd továbbadományozzák őket gyermekotthonoknak. Ha a te helyzetedben lennék, akkor megpróbálnék eljárni ide. De sok más is van, nyilván a saját helyzetedhez kell igazítanod.

"Nem sok barátom van, sőt.."

Nézd, a családtagokra rákérdezünk, meg a barátokra rákérdezünk. De az ismerősökre már nincs idő. Ha neked nincsenek barátaid, csak ismerőseid, akkor ez az oka, hogy nem ír rád senki. Egy távoli ismerőssel nem akarok kontaktot tartani, elég nekem a családdal és a barátokkal.

Nekem sem ír soha senki.

Általában akkor van beszélgetés, ha én kezdeményezek.

Szia kedves kérdező.

Bár nekem rengeteg ismerősöm van, akikkel oda-vissza is ismerjük egymást egy bizonyos szintig, de igazából kb. 3 olyan ember van az életemben a tágabb családomon kívül, akik tényleg szoktak érdeklődni felőlem és én is felőlük. Őket nagyon-nagyon szeretem és becsülöm.

A legtöbb ember - főleg nyilván a lányok - szerint én is kedves és jóképű srác vagyok, sőt, szellemileg nem is hülye, de tény, hogy nem tartom magam erősnek, talpraesettnek.

Ez utóbbiban biztos szerepet játszik az is, hogy oxigénhiánnyal születtem, és sajnos a bal kezem és lábam ujjai merevebbek, nem tudnak jól differenciáltan mozogni.

Otthon súlyzózni, és biciklizni így is tudok, de férfi szakma/mesterség kitanulása sajnos így elég off lehet, egyelőre gimnáziumi érettségi a legmagasabb befejezett iskolai végzettségem, mivel az egyetemen is elhavaztam 1-2 potom, de végülis sorsdöntő dologgal.

Dolgoztam már irodaházi recepciósként is, de manapság nagyon nehéz egyáltalán normális, emberi munkahelyet találnom.

Ami nagyon nagy szerencsém, az a családi hátterem, rájuk mindig számíthatok, de tudom, ez sem tart majd örökké.

Nagyon kemény társadalmi viszonyok között élünk, de én azt mondom, meríts erőt az én storymból is.

Ha gondolod, nyugodtan írj privátot, és igyekszek válaszolni.

Baráti üdvözlettel: 27/F