Tehetetlen vagyok, órák óta sírok. Se család, se barátok, a párkapcsolatomnak is annyi. (? )

Igazából azon indult ma az egész, hogy kaptam egy öszöndíjat külföldre, ami ugye amúgy szuper dolog. Aztán felötlött bennem, hogy majd hova rakom, kire bízom a dolgaimat, pl. cserepes virág, könyvek, stb. Tudom, hogy apróság, de az otthon lévő holmim nagyrészét anyám összedobálta egy kupacba, egyszóval nem vigyáz rá. Most albérletben vagyok, amit nem fogok és nem is éri meg fizetni, ha kimegyek. Van amúgy egy kishúgom és apa is anyával él, de főleg anyával van a gond, alig beszélünk, folyton csak kötözködni tud. Igazából arra jutottam, hogy semmi értelme az életemnek, és annak se, hogy eddig minden energiámat a tanulásra fordítottam (a munka mellett). Kész vagyok. Teljesen.

Próbáltam javítani a kapcsolatomat anyámmal, de mindig neki állt feljebb és mindig én voltam a hibás. Folyamatosan becsmérelte a páromat, mi meg veszekedtünk és külön váltak útjaink.

Viszont talán életképesnek nevezhetem magam ebben a nagy negatívtengerben.

A barátok hiányát már régóta érzem és próbálok változtatni, de nemigen megy. Pedig nem vagyok egy antiszoc. Nincs is most ez kivel megbeszélnem.

Tud valaki javasolni bármit? 22L